Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

304 Kisebb közlemények F,- V -IS F,-t.

5- U,5 létrejövő pulzáció kimosást okoz, a meginduló lökéshullám pedig jóval a műtárgy alatt is okozhat partrongálást. 4,5 és 9 közötti Froude-számnál a vízugrás stabil, a fenék közelében előre mozgó, a vízszínen visszafelé forgó az áramlás. Ez az eset a kiegyensúlyozottság szempontjából a legkedvezőbb, az energiaveszteség 45-től 70%-ig változik. 9 fölötti Froude-számnál, midőn az érkező sebesség és az összetartozó vízmélységek közötti különbség igen nagy, a nagysebességű sugár már a vízugrás előtt szétbomlik, vagyis a vízugrás végét döntő módon a felszíni hullámzás adja meg. A kísérletek gyakorlati tapasztalatai az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A műtárgyak atvizében többféle vízugrás-típus alakulhat ki. 2. Az 5/a) ábrán látható vízugrásnál nincs szükség csillapításra, elegendő a vízugrás hossza mentén az utófenék biztosítása. 3. Az 5jb ) ábrán látható vízugrástípus a legkedvezőtlenebb. Energiatörő fogak és más szerkezetek kis számban alkalmazhatók. A nehézségek fő oka a hullámzás. Az ellene való védekezésről a későbbiekben szólunk. Hacsak lehet, ezt a mozgásállapotot a műtárgy méreteinek megváltoztatásával kerüljük el. 4. Az energiatörő medence lerövidíthető, ha a későbbiekben ismertetett módszereket alkalmazzuk. 5. 10-nél nagyobb Froude-számnál túl mély energiatörő medencére lenne szükség, más típusú, különleges energiatörőt kell alkalmazni. F-9.0 felett I SISO I 5. ábra. A vízugrás fajtái : a) igen kis energia veszteségű ; b) erősen hullámzó (hullámsoros) ; c) a legkedvezőbb vízsugár (hengersoros) ; d) nagy energiaveszteségű Vízugrás a csillapító medencében Magas gátaknál, földgátak túlfolyóinál, árapasztóknál és általában nagyobb csatornák műtárgyainál már a sík utófenék gazdaságtalan és célszerű a csillapításról mesterséges beavatkozással is gondoskodni. Az utófenéken vízládát alakítanak ki és az érkező Sugarat fogakkal megtörik. A kísérleti adatokat 36 megépült mű vizsgálata és a kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok szolgáltatták. (A kísérleti adatokat szintén táblázatosan közlik.) A vizsgált műtárgyaknál az esés 54-től 4,5 méterig, a medence szélessége 0,40-től 6,0 méterig, az egységnyi szélességre eső vízhozam 65 és 4,5 m

3/s, a medencébe érkező sugár v sebessége 32 és 12 m/s, az érkező sugár vastagsága 2,5 és 0,2 m, ennek megfelelően a Froude-szám 4 és 22,00 között változott. A sugártörő és terelő fogak magasságának és az érkező sugár vastagságának viszonyszáma 2,72 és 0,81, a szélesség és magasság viszonyszáma 1,67 és 0,44, a szélesség és a fogak közötti hézag viszonya 1,91 és 0,95 közötti értékű volt. A fenti méretekkel végzett kísérletek alapján javasolt sugártörő fognái a magasság, szélesség, a hézag és az érkező vízsugár vastagsága egyenlő iehet. A vízláda végén levő energiatörő fogak magassága a kísérletek során, az alvízi mélységhez viszonyítva 0,37 és 0,08, a szélesség és magasság viszonya 1,25 és 0,33, szélesség és hézag viszonya 1,91 és 1,0 között változott. A javasolt méretek: a fogazott gerenda magassága 0,2 D

2, szélessége 0,15 D

2 és a hézag szintén 0,15 l)

2, ahol D

2 a vízugrás összetartozó alvízi- mélysége. A laboratóriumi kísérleteket 17 modellen végezték, amelyeket a B, C, D> és E jelű kísérleti csatornában építettek be. A modelleket a tervezési vízhozamnál vizsgálták, és a legkisebb alvízi mélységnél a legrövidebb utófenék hosszra