Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések

296 Kisebb közlemények ségi együHhajtója 6 x 10~

5 m/s. A megfigyelések szerint az alapkészlet sérelme nélkül km

2-ként 8—9 l/s vízhozam vehető ki folytonosan. A hasonló geológiai és domborzati viszonyok következménye, hogy a felszín alatti vizekre támaszkodó öntözőtelepek általános elrendezése és műszaki felszerelése is sok tekintetben hasonló. A vízkivétel céljára alkalmazott kút átmérője általában 150 mm. A kutak átlagos mélysége 90—100 m, melyből 20—30 m-t szűrőznek. A szűrők rendszere szitaszövetes vagy kavicsszűrős. A „belógó kutak" kellő állékonysági! fedőréteg hiánya miatt nem váltak be. Végeztek kísérleteket csápos kutak telepítésével is, a tapasztalatok szerint azonban a nyert víztöbblet a létesítési költségekben mutatkozó lényeges növekedést nem ellensúlyozta, így egy csáposkút helyett mindig gazdaságosabbnak mutatkozott több együttesen azonos vízadóképességű csőküt létesítése. A kútvízhozam számítással való meghatározásának csak elméleti jelentőséget tulajdonítanak. Területenként érvényes tapasztalati képleteket dolgoztak ki, melyekből a kívánt vízhozam ismeretében a kútátmérő, szűrőhossz stb. minimális értéke meghatározható. A fentiek szerint kivitelezett típuskutak átlagos vízhozama mintegy 40 l/s. Az átlagosan szükséges emelési magasság 16 m. A víz emelése centrifugális vagy búvárszivattyúkkal történik. Az előbbit akkor alkalmazzák, ha a vízszín terep alatti mélysége a 8 m-t, a vízszín üzem közbeni ingadozása az 1,8 m-t nem haladja meg. A szivattyú hajtására minden esetben elektromotort használnak, melyhez az energiát nagyrészt a Ganges vízerőhasznosításából nyerik. A gép berendezések elhelyezésére 2,1 m belső átmérőjű típusaknát építenek. A kiemelt víz Thomson bukón végzett vízmérés után jut a fő- és elosztó csatornákba. Egy kúthoz általában 2 km burkolt és 4 km burkolatlan öntözőcsatorna tartozik. Egy, a fentiek szerint kivitelezett kút mintegy 400 ha területű fürtöt lát el vízzel. Egyidejűleg a terület 1/3 részét öntözik; egy-egy táblára átlag 30 naponként kerül sor, azaz egy nap 4,4 ha területet kell megöntözni 75 mm víznormával. A táblákon belüli eiosz+ócsatornahálózat összes hossza 15—20 km. Az üzemelő telepeken végzett vizsgálatok szerint a víz sem a talaj, sem a szűrő vagy cső korróziója szempontjából nem tartalmaz káros vegyi anyagokat. HÉJSZERŰ, VASALT CEMENTHABARCS BURKOLÓ ÉS ZSALULAPÓK

1 Borza Dezsőné 624.057.5 : 691.833 IRODALOM : 1. Degtjár, V. A. és Litvin, A. N. : Primenenie tonkosztyenniih armorasztvornüh plit-obolocsek na sztroitel'sztve kanala Szevernüj Donyec-Donbassz. Gidrolehnika i Mclioracija 1958/7. 9 oldal, 16 képpel. 2. S zap in 1. L., Litvin, À. N., Rajgorodszkij, A. /.: Tonkosztyennüe armocementnüe plitüobolocski. Gidrotehnicseszkoe sztroityel'sztvo, 1958/7. Goszenergoizdat. 5 oldal, 5 képpel. Magyarországon kevesen ismerik és ennek következtében nem alkalmazzák a héjszerű, vasalt cementhabarcs burkoló és zsalulapokat. A Szovjetunióban azonban már régen kísérleteznek velük és a gyakorlatban is alkalmazlak őket. A Donyec medence vízellátására épített Észak-Donyec-Donbassz csatorna műtárgyainál először alkalmaztak héjszerű, vasalt cementhabarcs burkoló és zsalulapokat ( 1. ábra ). A vízi műtárgyak építésénél eddig alkalmazott vasbeton zsalu és burkolólapoknak előnyeik mellett nagyon sok hiányosságuk is van: a lapok az építmény védőrétegét vastagítják, nagy súlyuk a felszerelés nehézségeihez és a vasalás növeléséhez vezet; az íves kiképzés lehetetlen; a lapok közötti hézagokat 1 A képeket a Gidrotehnika i Meliorácija szaklap szerkesztőségétől kaptuk, amelyért köszönetünket fejezzük ki.