Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - VI. Kisebb közlemények-Ismertetések
Csehidi: A cimljanski vízlépcső 291 határolófelületekre haló nyomások értékét határozta meg a relaxáció módszerével. R. V. Southwell számos példát közöl a relaxáció módszerének a szilárdságtanban, a hidrodinamikában, az elektrotechnikában, valamint az aerodinamikában történő alkalmazására [2], [3]. Célszerűen felhasználható ez a módszer a szivárgó vízmozgással kapcsolatos feladatok megoldására (árvédelmi töltéseken átszivárgó víz áram- és potenciálvonalainak meghatározására, csatornákból, folyók medréből kiszivárgó víz mozgásának tanulmányozására, áteresztő talajon épült gátak alatt, szádfalak környékén, talajvízsülylyesztő kutak, szivárgók környezetében történő vízmozgás jellemző mennyiségeinek meghatározására stb.). Meghatározhatjuk a megemelt, különböző alakú gáttáblák alatt átfolyó víz áram- és potenciálvonalait, turbinalapátok, gátkoronák, fenéklépcsők, szelepek, csőzárók környezetében, fúvókákban stb. mozgó víz áramképét. A módszert leggyakrabban síkáramlások áramképeinek meghatározására használják, de háromdimenziós áramlások esetében is alkalmazható. Széleskörű alkalmazhatóságán kívül a relaxáció módszerének előnye az is, hogy egyes lépései egyszerűek, könnyen áttekinthetők és elsajátíthatók", a maradékok kiszámítása gépiesen végezhető. Abból, hogy a módszer sokféle feladat megoldására alkalmazható, hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy helyettesítheti a hidromechanika egyéb számítási eljárásait. Inkább hasznos kiegészítője, mint helyettesítője a vízmozgásokkal kapcsolatos más számítási módszereknek. Érdemes megemlíteni, hogy a relaxáció módszerének alapelvét már Gauss alkalmazta.Utána egy időre feledésbe merült, majd Seidel foglalkozott vele ismét. Később Mises és Southwell alkalmazta különböző feladatok megoldására [4]. 22 I I ( !»* «« [ — a relaxaciá modszerevel 1 meghatározott megfigyelesi ereümenyek f áram vonal alapján J 5. ábra. Áramló vízbe merült test felületéről leváló, a megfigyelési eredmények alapján, valamint a relaxáció módszerével megszerkesztett áramvonal [1} Irodalom 1. A/e Nrv-i, J. S.— Hsa, E. Y. és Yih, C. S. : Applications of the Relaxation Technique in Fluid Mechanics. Proceedings A.S.C.E.Vol. 79. Sep. No. 223. New-York, 1953. 2. Southwell, R. IV. : Relaxation Methods in Engineering Science. Oxford, 1951. 3. Southwell, R. IV. : Relaxation Methods in Theoretical Physics. Oxford, 1949. 4. Kollatc, L. : Csisziennie metodi resenija differenciainiih uravnenij, Moszkva, 1953. A CIMLJANSZKI VÍZLÉPCSŐ Csehidi Géza 627.81 (282.247.33) IRODALOM : Volgo-Don. Tom I. Obscseje opiszanie szooruzsenij. Goszudarsztvennoe Énergeticseszkoe Izdatel'sztvo, Moszkva, 1957. A Volga és a Don víziúttal való összekötésének gondolata nem új keletű. Az ötlet már 300 évvel ezelőtt, I. Péter uralkodása idején felvetődött, de megvalósítására csak napjainkban kerülhetett g- s. sor. A csatorna a két folyó közötti legkisebb távolság helyén épült meg. Itt a két folyair légvonalban egymástól csupán 70 km-re van, a megépült csatorna pedig 101 km hosszú. A vízgyűjtő határ a Volgától 15—20 km-re halad, a terep hirtelen emelkedik és a Volga legkisebb vízállása lelett 100—200 m magasságot ér el, innen enyhébb lejtővel ereszkedik a 1. ábra. A Volga —Don-csatorna hossz-szelvénye
