Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - IV. Tarján Artúr: Házi szennyvizek hígulásának figyelembevétele egyesített rendszerű csatornázás tervezésében

204 Tarján Artúr A különböző magasságokban elhelyezett bukóélek esetén az azonos módon számított átlagos összes átbukó évi szennyvízmennyiség és azok évi előfordulási időtartamának átlaga, a 3—16-szoros hígulási határok között a 7. ábrából leolvasható. Az abszcissza a hígulási fokot, az ordináta a megfelelő hígulási fokok között egy éven belül átbukó összes szennyvízmennyiséget tünteti fel abban az esetben, ha a bukó éle 1. az átlagos szennyvízmennyiség (teljes vonal), 2. a szennyvízcsúcs (szaggatott vonal) 3—6-szoros tágulásainak magasságában van. A felső diagramm a megfelelő hígulási fokok közötti átlagos évi előfordulásokat tünteti fel, tehát az átbukó szennyvíz mennyisége a felső diagramban leolvasható esetekben átbukott szennyvízmennyiségek összege. (Például : a bukó éle az átlagos szennyvíz 3-szoros hígulásának magasságában van, akkor az 5—6-szoros hígulás között átbukó szennyvizek évi összmennyisége 2700 m

3, mely évi átlagban 28 óra/év alatt bukik át.) A különböző bukóéi magasságok esetén átbukó tömény szennyvizeknek évi összes mennyisége, illetőleg e mennyiségnek az évi összes szennyvíztermelés százalékában megállapított értéke leolvasható a 8. ábrában közölt integrál görbékből. Az ábra felső részén van az évi előfordulásoknak összegező vonala (óra/év). A 8. ábrába berajzolt példa szerint az átlagos szennyvízmennyiség 3-szoros hígulásának megfelelő magasságban elhelyezett bukóélen átbukó tömény szennyvíz mennyiségének összegező görbéje által az 5—6-szoros hígulások függőlegeséből kimetszett ordináta különbség a lépték szerint 2700 m

3/év. Az előfordulási összegező vonal pedig ugyanazon két függőlegesen 28 óra/évnek megfelelő ordináta különbséget jelez. Egy év alatt 100 ha területről 333 fő/ha laksűrűséget és 150 l/fő vízhasználatot tételezve fel, elfolyik 333 • 100 • 150 • 365 ,, . finn nnn 3 — = kb. 1 800 000 m

3 szennyvíz. 1000 Az ábrán, attól függően, hogy a bukó élét az átlagos, vagy maximális szennyvízterhelés 3—6-szoros hígításának magasságában helyezzük el, a III. táblázaton közölt adatok olvashatók le. Az eddig közölt adatok I = 2,0 esetére vonatkoznak, vagyis, amikor a fajlagos hígulást előidéző csapadékintenzitás 2,0 l/s. Ez középértéket jelent, de mint már az előzőkben közöltük, az „I" a gyakorlatban általában 1,5—2,5 között változik. Az azonos feltételek mellett méretezett bukó esetén az átbukó tisztítatlan szennyvíz mennyisége az I-től függően lényegesen változik és az előfordulások száma (óra/év) is megváltozik az alábbi 7V. táblázat szerint. Ugyanazon laksűrűséget tételezve fel : / = 1,5 esetén a megfelelő ip oo 0,7, 1 = 2,0 esetében y> 0,5, I = 2,5 esetében jp = 0,4. Tehát minél nagyobb a településnek, vagyis város területének lefolyási tényezője, illetőleg minél fedettebb a szóban lévő terület, a csapadéknak annál nagyobb hányada kerül lefolyásra, illetőleg kisebb intenzitású csapadék idézi elő az n-szeres hígítást és ennek a csapadéknak évi előfordulása is nagyobb. A 7. és 8. ábrán közölt adatok a különböző módon méretezett bukóéi magasságok esetén átbukó szennyvízmennyiségeknek átlagát tüntetik fel. A lefolyó