Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

Ubell Károly ságok kisebb-nagyobb eltéréseket okozhatnak, s ezért folytatnunk kell a vizsgálatokat. c) Folyami duzzasztók hatása a talajvízre. Folyók csatornázásával kapcsolatosan fontos kérdés, hogy a talajvízviszonyokban milyen mértékű és milyen távolságig ható változás fog előállni. A talajvízáramlásokra vonatkozó különböző nézetek alapján ebben a kérdésben is eltérőek voltak a vélemények, és sok esetben talán még ma is azok. Két különböző felfogás van. Az egyik szerint a duzzasztott folyó környezetében a duzzasztási szintnél mélyebb területekre kiterjedően mindenütt megemelkedik a talajvíz, és nagy területre érvényes kiegyenlítődés, valamint talajvízkészlet gyarapodás keletkezik. A másik vélemény szerint, — ezt igazolják az elméleti és megfigyelési adatok. — a duzzasztás csak egy keskenyebb övezetben változtatja meg a talajvízháztartást. Ennek az övezetnek a kiterjedése természetesen a folyó mellett elhelyezkedő alluviális rétegek fizikai tulajdonságaitól és a duzzasztási szinttől függ, de mindig korlátozott. Rohringer Sándor már a 30-as évek elején rámutatott arra [55, 56], hogy Alföldünk területén a csatornák vizének duzzasztásával csak egy szűkebb partmenti sávon lehet a talajvízviszonyokat befolyásolni. L. A. Eliava, Honti Gyula és Kovács György több vizsgálat alapján kimutatta, hogy természetes vízjárás mellett a Tisza gyakorlatilag is számba vehető talajvízszín emelő hatása a legtöbb esetben a partéltől 1 km-ig, de maximálisan mintegy 2 kmig érzékelhető. Juhász József [27] a Soroksári Dunaág környezetének vizsgálatával azt állapította meg, hogy a talajvíz és a duzzasztott víz közötti teljes kiegyenlítődés állandósított duzzasztási szint esetén sem következik be. Ezekhez a korábbi megállapításokhoz csatlakoznak azok a legújabb vizsgálatok, amelyeket a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben Vágás István a tiszalöki duzzasztás hatásának megállapítására végzett. A tiszalöki duzzasztómű 1954-ben kezdte meg működését. A duzzasztás Tokajnál az egészen magas vizeket kivéve minden vízállásnál, Tiszabercelnél a természetes középvíznél alacsonyabb vízállásoknál, végül Dombrádnál már csak az egészen kis vízállásoknál érvényesül. A Bodrog teljes magyarországi szakaszán érezhető a duzzasztás hatása. A duzzasztás hatásaként a talajvízháztartás négy év alatt csak egy szűkebb partmenti sávon (27. ábra) változott meg. Közvetlen talajvízállás emelkedése csak 3—4 km távolságig volt észlelhető. A duzzasztás hatása a duzzasztó fölött jelentékenyebb, s attól távolodva fokozatosan csökkenő talajvízállás emelkedésben nyilvánul meg. A 27. ábrán feltüntetett sáv az a terület, ahol a talajvízháztartás megváltozott. A duzzasztás hatásaként távolabbi területeken, így az egész Bodrogközben és a Felsőszabolcsi Öblözetben is jeletkeznek újabb problémák, mert a belvizek levezetése nehezebbé vált. Ez azonban már nem a megváltozott talajvízháztartás közvetlen hatása és a belvízátemelő művek korszerűsítésével kiküszöbölhető. Vágás István hasonló jellegű megfigyeléseket tett a Duna-Tisza közi főcsatornák és a Keleti Főcsatorna mellett. Ezek mellett is csak egy keskeny sávban változott meg a talajvízháztartás.