Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

236 Ubell Károly bizonyos elmaradást kellett felszámolnunk. A talajvízháztartás főbb törvényeit csak a közelmúltban ismertük meg, és számos részletkérdésben még további kutatás szükséges. Igen sok területen a természetes vízháztartást már nem is ismerhetjük meg (pl. nagyobb városok területén és azok környezetében). Az utolsó évtizedekben végrehajtott talajvízkutatásnál számos területen már csak az elváltozott talajvízháztartást észlelhettük, és analógia segítségével következtettünk arra, hogy a mesterséges beavatkozás előtt mi lehetett a természetes vízháztartás. A jövőt illetően már előre kell majd meghatároznunk, hogy a tervezett műszaki létesítmény hogyan fogja a talajvízháztartást befolyásolni, illetve olyan megoldást kell választanunk, amelynél az adottságokhoz mérten a legkedvezőbb elváltozást idézhetjük elő. A következőkben röviden összefoglaljuk azokat a kutatási eredményeket, amelyeket hazánkban a már előállott vagy folyamatban levő elváltozások felismerésében értünk el. A műszaki létesítmények hatására megváltoztatott talajvízháztartás általában két csoportba különíthető. Az egyik esetben nagymértékben csökken a talajvízkészlet és rohamos talajvízállás süllyedés keletkezik. Ez az eset leggyakrabban akkor áll elő, ha talajvízre telepített nagyobb vízműnél túlzott igénybevételt alkalmazunk. A másik esetben a talajvízkészlet gyarapodik és a talajvízállás fokozatosan növekszik. Ez állhat elő az öntöző rendszerek területén, csatornák és tározók környezetében. A természeti adottságoktól függően hol egyik, hol másik jelentkezik, ha mesterséges beavatkozással belenyúlunk folyóink életébe (folyami duzzasztók). a) Az öntözés hatása a talajvízre Hazánk öntözéses gazdálkodása az utóbbi években nagyot fejlődött, s; jelenleg a megépült öntözőtelepek területe mintegy 230 000 kat. holdra tehető. Ez a gyors fejlődés kissé erőltetett volt, az öntözőtelepek berendezését nem előzte meg a helyes vízgazdálkodási és termelési előírásoknak megfelelő helykiválasztás, és a fejlesztés iramához képest az üzemi és termelési irányelvek elmaradottak voltak. Ennek hatásaként egyes területeken káros tünetek jelentkeztek, amelynek felderítésére általános vizsgálatot végeztünk [77]. Öntözéseink fejlődését áttekintve megállapítható, hogy olyan nagyobb öntözőrendszerek, s ezeken belül nagyobb kiterjedésű öntözőegységek, amelyek már néhány éve üzemben vannak, a Tisza mentén és a Tiszántúlon vannak. Vizsgálatainkat ezekre a területekre tejesztettük ki, és meghatároztuk, hogy talajvízkutakban az utóbbi években milyen talajvizáílásváltozás állott elő. Figyelembe véve a kutak és az öntözött területek elhelyezkedését — az öntözések által nem zavart területek természetes talajvízjárási törvényszerűségeinek ismeretében — összehasonlítottuk az öntözések területén észlelt talaj vízjárást egyéb területek talajvízjárásával. Eredményként a következőket állapítottuk meg: 1. Öntözőrendszerek területén a talajvízszín alakulásában hétrom fajta jellegzetes elváltozás tapasztalható. A legegyszerűbb elváltozás úgy mutatkozik, hogy intenzívebb talajvízállásemelkedés még nem állott elő, de a talajvízjárás eltolódott (23. ábra). A víz-