Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - II. Hock Károly: A gazdaságosság szerepe a műszaki gyakorlatban

14 Hock Károly eredményeként ugyanis a mentett területen olyan viszonyok alakultak ki, amelyek kényszerítenek arra, hogy a fővédvonal fejlesztését mindenképpen elvégezzük. Kétségtelen, hogy ez a fejlesztés gazdasági előnnyel is jár, de ezenkívül emberek életének és nyugalmának megvédését is szolgálja s ezek pénzzel nem mér hetők fel. Az építés elhatározása — a beruházási program — nem műszaki tevékenység. Az építés gazdaságosságára azonban döntő hatása van és az itt elkövetett hibák elronthatják a műszaki munkát is. Ilyen gyakran előforduló hibá az, hogy a beruházási programban műszaki megoldást eldöntő adatokat írnak elő. Ez még a legszerencsésebb esetben is felesleges munkát jelent, de gyakran közvetlen károkat okoz. így például a gépállomások legnagyobb részének beruházási programjában az az utasítás szerepelt, hogy központi csatornázást kell tervezni. Ennek a műszaki tervezésbe belenyúló intézkedésnek az volt a célja, hogy a gépállomáson dolgozók és lakók érdekeit messzemenően szolgálja. Az intézkedés kigondolója azonban nem tudta azt, hogy ez a nagyon drága megoldás nem szolgálja a dolgozók érdekét. A gépállomások nagy területe és az ott keletkező kevés és egyenlőtlenül jelentkező szennyvíz miatt az úsztatáshoz szükséges vízmélység általában nincs meg és ezért gyakori üzemzavarok várhatók. A tervező ugyan már látta ezeket a nehézségeket, de egyrészt tévesen azt hitte, hogy a beruházási program utasítása köti őt, másrészt nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy a gépállomások ügyét nem viseli kellőképpen a szivén, végül pedig idő sem volt a magyarázkodásra és ezért elkészítette a központi csatornázási tervét. Mivel pedig a gépállomások általában lefolyástalan sík vidéken voltak, ezért a csatornázással összegyűjtütt szennyvizet még ülepítés után sem engedhették az útszéli árokba vagy belvízcsatornába, azért még gépállomásonként egy-egy biológiai tisztítóberendezést is terveztek, ami persze nem tette egyszerűbbé az egész megoldást. A tervezési feladatokat jóváhagyó hatóság azonban rámutatott a hibára, és a központi csatornázást elejtették. Az időveszteségből, a felesleges tervezésből és az egyes helyeken megkezdett építésből mégis kár keletkezett. Végeredményben a beruházási programból ered az a ' sok kárt okozó és nagyon nehezen felderíthető hiba, hogy állandóan újabb és újabb építkezéseket kezdenek meg anélkül, hogy a folyamatban levőket befejezték volna. Ennek a csupa jó szándékból eredő hibának az az oka, hogy az egyes szakágazatok képviselői, nem is egészen alaptalanul, azt hiszik, hogy ha sikerül egy fontos beruházást megkezdeni, akkor azt előbb-utóbb majd csak befejezik. A népgazdaság egészének érdekeit képviselő szervek harcolnak ugyan ez ellen a módszer ellen, de rendszeresen alul maradnak. Az ebből származó kár három fő tételből adódik. Az első az, hogy a sok egyszerre megkezdett építés miatt az egyes építések ideje megnyúlik, emiatt a beruházások később kerülnek üzembe és így csak később jelentkezik az a gazdasági előny, amiért a beruházást létesítették. A kár második fő oka az, hogy olcsóbban lehetne építeni akkor, ha kevesebb helyen folyna építkezés. A munkahelyi rezsi ugyanis majdnem pontosan arányos az építési idővel és így az építés idejének elhúzódása az építés költségének ezt a részét nagymértékben növeli. A feleslegesen sok építési hely miatt nem jut minden munkahelyre kellően képzett vezető. Jobb vezetőkkel pedig az építést nyilván olcsóbban lehetne lebonyolítani. A kár harmadik főoka az, hogy a sok sürgősen megkezdett építés nincs kellően előkészítve, majdnem általános a teljes tervdokumentáció nélküli építés és emiatt sok a tervváltozás, a bontás és a kapkodás egyéb formája.