Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

A talajvízháztartás •215 Tízszeres csökkenés áll elő a teljes hézagtérfogatnál, azaz az aktív keresztmetszet aránya a teljes hézagtérfogathoz viszonyítva 0,1 a következő esésértékeknél: homok (d = 0,2—0,1 mm) I = 0,0005—0,0014 finom homok (d = 0,1—0,04 mm) I = 0,0014—0,0061 vályog (d = 0,04—0,01 mm) I = 0,0061—0,073 sovány agyag (d = 0,01—0,002 mm) I = 0,073 —1,2 Százszoros csökkenés jelentkezik, tehát a szőkítési tényező ß = 0,01 homoknál I = 0,00008—0,00085' finom homoknál I = 0,00085—0,0016 vályognál I = 0,0016 —0,017 sovány agyagnál I = 0,017 —0,3 esésértékeknél. Az elméleti összefüggés szerint akkor is jelentkezik szivárgás, ha a vízszállításra rendelkezésre álló hézagtérfogat a teljesnek századrésze vagy még annál is kisebb. Finomabb szemcséjű talajoknál, pl. igen finom homoknál vagy vályognál, ha az egyébként is szűk, néhány század mm vastagságú talajpórusok a századrészükre lecsökkennek, gyakorlatilag érzékelhető szivárgás nem jelentkezik. Ilyen meggondolás alapján beszélhetünk a talajvíz felszínén is valamely küszöb gr ádiensröl, ami azt az esést jelenti, ami mellett az aktív keresztmetszet már igen kicsiny. A felsorolt számadatokból látható, hogy az aktív keresztmetszet lényeges lecsökkenése aránylag elég nagy esések mellett jelentkezik. Az Alföld természetes talajvízviszonyait tekintve, a talajvízszín előforduló esése mellett még a talajvíz felszínének a közelében is annyira csökken az aktív keresztmetszet, hogy a felső sávban is csak igen csekély szivárgásra, a Darcy törvény szerint meghatározható értéknek csak a töredékére számíthatunk. Összefoglalva a talajvízáramlásra vonatkozó ismereteinket, a műszaki beavatkozások által nem zavart természetes alföldi talajvízviszonyokra a következő megállapítások tehetők: Jelentősebb nagyobb területre kiterjedő talajvízáramlás csak a durva szemcséjű rétegekkel feltöltött medencékben (Kisalföld) és alluviális síkságokon jelentkezik. A vízfolyások melletti partmenti sávokon, valamint csatornák mellett a vízállástól függő változó szivárgás áll elő. Kisebb mértékű, helyi jellegű szivárgással kell számolnunk azokon a helyeken, ahol a domborzati viszonyok és a talajrétegek elhelyezkedése következtében nagyobb talajvízszín esés mutatkozik. Ezekben az esetekben is azonban a hidraulikus grádiens rendszerint csak egy kevéssel nagyobb mint a küszöbérték, s így csak a felsőbb rétegekben mutatkozik jelentősebb szivárgás. IIa a vízvezető réteg vastag, akkor a mélység növekedésével a szivárgás intenzitása csökken, és sok esetben a küszöbgrádienst elérve meg is szűnhet. A szivárgó vízmennyiség számításba vételénél gondolnunk kell arra, hogy esetleg csak egy vékonyabb felső sávon keletkező szivárgással kell számolnunk. A talaj vízingadozás törvényszerűségei is arra mutatnak, hogy az Alföld jelentékeny részén a vertikális irányú nedvességmozgás, a fedőrétegen keresztül beszivárgó csapadék és a párolgás a talajvízháztartás fő jellemzője. Helyi jellegű szivárgásoktól eltekintve az oldalirányú talaj vízáramlás a legtöbb esetben jelentéktelen.