Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - III. Ubell Károly: A talajvízháztartás és jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában

188 Ubell Károly végeztettek. Tisztán megfigyelésre szolgáló talajvízkutak telepítése 1928-ban indult meg a Műegyetem Vízépítési Tanszékének tanára Rohringer Sándor kezdeményezésére. Később a Vízrajzi Intézet és az Országos Öntözésügyi Hivatal helyezett el talajvízmegfigyelő kutakat. Ezek a kúttelepítések adták a kialakuló kúthálózat magját és 1944-ben már több mint 400 talajvízmegfigyelő kútban végeztek rendszeres észlelést. Ez a kúthálózat azonban még nem volt alkalmas általános talajvízhelyzetkép kialakítására, mert a kutak egyenetlenül oszlottak meg, s rendszerint csak mélyebb fekvésű területek megfigyelésére szorítkoztak. A második világháború alatt a kutak nagy része megrongálódott, az észlelés szünetelt. 1945-ben a Vízrajzi Intézet újra megindította a talajvíz rendszeres észlelését. A megrongálódott kutak helyreállításával és felújításával, valamint új kutak telepítésével a hálózat ismét fejlődésnek indult, bár az új kutak jelentős része ismét csak egyes meghatározott területekre vonatkozó igények kielégítését szolgálta. Az első megfigyelési adatokra támaszkodva értékes talajvíztanulmányok készültek és Ijjász Ervin megkísérelt egy összefüggő talaj víztérképet készíteni az Alföld talaj vízviszonyairól [3, 4, 24, 31, 55, 56], Ugrásszerű fejlődés mutatkozott 1950 után. A Vízrajzi Intézet kidolgozta az egész ország sík területeire kiterjedő éttfogó talajvízmegfigyelő törzshálózat tervét, amelynek kiépítését meg is kezdte, és az 1952-ben alakult Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet folytatta. Megkezdődött a talajvízállás változások törvényszerűségeinek, valamint a talajvíz és meteorológiai tényezők kapcsolatának kutatása. Bogárdi János számos összefüggést állapított meg, három változatban elkészítette az Alföld első talajvíztérképét, s megteremtette a talaj vízháztartás korszerű vizsgálatának, valamint a talajvízállás előrejelzésének alapjait [5, 6, 7, 8J. Ezzel párhuzamosan Vitális Sándor javaslatára Rónai András vezetésével az Állami Földtani Intézetben megindult az ország kútkataszterének felvétele, és ez alapján az első részletes talaj víztérképének elkészítése [56—61]. Az utóbbi években több tervező intézet és iroda is gazdagította a talajvízismereteket számos részletkérdés megoldásával. A hazai talajvízviszonyok tanulmányozásával azonban rendszeresen csak két Intézet foglalkozik. A Vízgazdálkodéisi Tudományos Kutató Intézet a talaj vízkutatás és a talajvízháztartás hidrológiai és hidraulikai kérdéseivel foglalkozik. Az Intézet kezeli és fejleszti az országos talajvízészlelő kúthálózatot, összegyűjti és feldolgozza a talajvízészlelési adatokat és elméleti, valamint kísérleti módszerekkel kutatja a talajvízháztartás törvényeit. Az Állami Földtani Intézet a talajvízviszonyok földtani vonatkozásait vizsgálja. Az eddigi eredmények alapján megállapítható, hogy hazánkban a talajvízkutatásnakkét ága fejlődött ki. Ezek kölcsönösen kiegészítik egymást, s a talajvízháztartás vizsgálatához mindkettő elengedhetetlenül szükséges. A talajvízviszonyok megismeréséhez elsősorban egy bemérési, térképezési munka elvégzése szükséges, eredményeként részletesen ismeretessé válik adott időpontra rögzítve, vagy analógia segítségével az átlagos értékekre átszámítva a talajvíztükör (terep alatti mélység, tengerszint feletti magasság), és a talajvíz-tároló rétegek elhelyezkedése, a talajvízviszonyoknak a földtani és domborzati viszonyokkal való összefüggése, és a talajvízrétegek vízminőségi adatai. Ennek a térképezési munkának első része befejeződött s az eredmények az Állami Földtani Intézet kiadványában [61], illetve a vízminőségi adatok a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kiadás alatt álló talajvízminőségi térképein [22] találhatók. Ezek segítségével a különböző talajvíztípusok, valamint a sajátos vízjelleggel rendelkező