Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)
2. füzet - II. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szervek és munkásságuk
A VÍZGAZDÁLKODÁS KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZÓ NEMZETKÖZI SZERVEK ÉS MUNKÁSSÁGUK LÁSZLÓFFY WOLDEMÄH a műszaki tudományok doktora 061.2(100) : 626/628 A munkamegosztásos társadalomban mind szűkebb szakok szerint tagozódik a termelés. Ugyanekkor az egyazon tárgykörben működő, azonos nehézségekkel küzködő szakembereket összehozzák a közös feladatok és a közös érdeklődési kör. Megindul a szervezkedés, — egyrészt érdekvédelmi célból, másrészt az intézményes tapasztalatcsere érdekében. Ipari vonatkozásban a szervezkedés egészen a középkori céhek idejéig nyúlik vissza. S ha kezdetben csak egy-egy városra korlátozódik is, hamarosan országos jellegűvé válik, majd nemzetközi szinten folytatódik. Érthető, hogy a termelést szolgáló műszaki tudományok területén is követhető ez a fejlődési folyamat. Különösen fontos a szervezkedés azokban a szakokban, amelyeknek működése a gazdasági élet széles körét érinti, vagy nagy anyagi erőket mozgat meg, hiszen a nagy tervek megvalósítása érdekében megfelelő közvéleményt kell kialakítani, elsősorban az állásfoglalásukkal mértékadó szakemberek körében. A mai, rohamos műszaki fejlődés korában sem a kutató, sem a tervező mérnök nem elégedhetik már meg a tan- és kézikönyvek nyújtotta tájékoztatással, amely, természetszerűen, csupán a már bevált és általános elfogadott elvekre és eljárásokra terjed ki, és így legalább 3—5 évvel elmarad az élet mögött. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy még a folyóiratok cikkei is a megjelenésüket fél-másfél évvel megelőző időpont fejlődési fokát képviselik. A technika területén tehát mindinkább fokozódik a szakemberek közvetlen tapasztalatcseréjének, és ezzel a társulásnak, a jelentősége. A korszerű közlekedés legyőzte a távolságokat és a világnyelvek térhódítása is megkönnyíti a különféle anyanyelvű emberek érintkezését. A szervezkedés tehát ma már az egész világra kiterjedő arányokban folyik. Ugyanakkor a nagyarányú specializálódásnak megfelelően igen sokféle nemzetközi szervezet jött létre. A világháborúk alatti hosszas elzártság után valóságos szervezkedési láz fogta el az emberiséget úgy, hogy parancsoló szükségként jelentkezett a különféle nemzetközi tömörülések munkájának egybehangolása. Ez a feladat az Egyesült Nemzetek Szövetségére, ill. különféle szakszerveire hárult. Az ENSZ-nek, 11)45. június 26-án 50 ország képviselőinek aláírásával megerősített alapokmánya szerint, a következők a céljai:
