Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

2. füzet - I. Mosonyi Emil: Bánki Donát a hidraulikus

Bánki Donát 143 fogástól. Erre vonatkozó véleményét a külföldi szakemberek elfogadták. A görbületekben kialakuló áramlás vizsgálata és kísérleti ellenőrzése terén ugyancsak ellenkezésbe jut a hidraulika „akkori" tételeivel, és a görbe pálya mentén baladó folyadéksugár alakjáról és hidraulikai jellemzőiről figyelemre méltó új törvényszerűségeket állapít meg. Behatóan foglalkozik a Borda—Carnot-féle veszteségtétellel, és ezzel kapcsolatban a labirint-tömítések vizsgálatában jut új hidraulikai eredményekhez. Már összefoglaló művét megelőzően is több tanulmányt írt hazai és külföldi szaklapokban az ívben elterelt vízsugár elméletéről. Ebből a tárgykörből tartotta akadémiai székfoglalóját is 1912-ben „Folyadékok mozgása hajlított csatornákban" címmel. Könyvének sikerét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a berlini Julius Springer könyvkiadó cég 1922ben német fordításban Energie-Umwandlungen in Flüssigkeiten címen jelenteti meg. Bánki Donát hidraulikai munkásságának másik nagy jelentőségű állomása egy kétszeres átömlésü vízturbina megtervezése és a gép megszerkesztése. Ezt az 1917-ben nyilvánosságra került találmányát Neue Wasserturbine címen, a budapesti Franklin-társulat kiadásában megjelent német nyelvű tanulmányában írja le kimerítően, amelyről azután számos külföldi lapban jelent meg ismertetés és méltatás. (A kétszeres átömlés elvének alkalmazásával tudomásom szerint első ízben Michell 1903. évi szabadalma foglalkozik.) IIa szabatosan akarjuk fogalmazni, akkor néhai Pattantyús Á. Géza nomenklatúrája nyomán azt mondhatjuk, hogy a Bánki-turbina áramlástani szempontjából a szabadsugár turbinák szélső esete, tehát határturbina a szabadsugár- és a réstúlnyomásos-gépek között. A járókerék átáramlott csatornáit a víz teljesen kitölti, de réstúlnyomás még nem keletkezik, vagy legfeljebb csak elenyészően csekély mértékben. A járókerékre vezetett vízsugár kétszer szeli át a lapátkoszorút; a lapátok mindkét átáramlás során elterelik a vízsugarat, míg az végül is kis sebességgel hagyja el a kereket. A vízsugár abszolút eltérítése csaknem 90°-os, az elterelés két részletben történik. Alapvetően abban különbözik a többi turbina-típustól, hogy a tengely irányában nincs vízelvezetés, vagyis az áramlás a tengelyre merőleges síkokban megy végbe. Ebből következik, hogy a kerék átmérője a vízhozamtól függetlenül állapítható meg, a víznyelés fokozása érdekében csak a kerékszélességet kell megnövelni. Ez a tulajdonsága éppen a legfontosabb előnye is a Bánki-turbinának. Nagy vízhozamhoz is kicsiny átmérőjű kerék választható úgy, hogy a kívánatos nagy fordulatszámot elérjük. A turbina keresztmetszeti méretei kicsinyek, a szélesség növelése alig nehezíti a gyártást és a szerelést. Előállítása igen egyszerű és olcsó, szabályozása egyszerű. A Bánki-turbina ipari gyártását a Bánki-féle Vízturbinát Értékesítő rt. vette kézbe, s ez a vállalat az 1928. év végéig kereken 900 db gépet készített és adott el. Azóta a Bánki-turbina hazai gyártásában sajnálatos módon lanyhulás következett be, holott tudomásom szerint külföldi érdeklődés továbbra is volt, sőt az utóbbi években szerzett értesülésem szerint külföldi tömeges gyártására is van példa. A Bánki-turbinát a feltaláló halála után figyelemre méltóan tovább fejlesztették. Amikor a Ganz-gyár a Bánki-turbina sorozatos gyártását megindította, a víznyelés növelése érdekében a budapesti műegyetem vízgéplaboratóriumában Fintor Zoltán végzett kísérleteket a gyár megbízásából. Ezek eredménye, hogy a be-