Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

Almássy: Alapozás a löszre 133 következménye. A talajt átjáró víznek a jellegzetes tulajdonságokat adó mészre, ill. agyagra gyakorolt hatása következtében a lösz elveszti nyírási ellenállását és kohézióját. Clevenger a löszre történő alapozással kapcsolatban az amerikai építési gyakorlatból néhány jellemző példát mutat be. Egy Denver környéki épületben súlyos károk keletkeztek az alapozás süllyedése következtében. Az utólagos vizsgálatok során megállapították, hogy az épület alatt 2,5 m vastagságban lösz fekszik. Zavartalan mintákon végzett laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy az említett talaj igen kis összenyomódással elviseli az épület feltételezett súlyát. A minták vízzel való telítése során azonban további, nagymértékű összenyomódást tapasztaltak. A kísérletek eredményeiből arra következtettek, hogy a süllyedés oka a talaj átázása volt. A további helyszíni vizsgálatok igazolták ezt a'feltevést. Ezek szerint az épület körüli pázsit öntözése a talaj kismértékű átnedvesedését és ezzel az épület kezdeti süllyedését idézte elő. Ennek egy vízvezetékcső törése lett a következménye, amelybői kiszivárgó víz teljesen átáztatta a talajt és az épület süllyedésével kapcsolatban 12—13 cm nagyságú vízszintes elmozdulásokat okozott. Ugyancsak Denver környékén egy favázas épületben hasonló okokból kifolyólag számottevő károk keletkeztek. A kezdeti átnedvesedést és az ezzel járó süllyedést egy szennyvízcsatorna repedésén kiszivárgó víz okozta, amely egy vízvezetékcső törését vonta maga után. Az elszivárgó víz átáztatta a talajt, a talaj eredetileg 10% körüli nedvességtartalma 20% fölé emelkedett. A bekövetkezett süllyedés következményeként a mennyezet és a falak megrepedtek, pedig a tapasztalatok szerint a favázas épületek a süllyedésekre viszonylag kevéssé érzékenyek. Mind a két említett esetben a károk okozója az építmények alatt fekvő vékony löszréteg volt. Előzetes talaj feltárással és megfelelő alapozási mód alkalmazásával a réteget a teherviselésből ki lehetett volna kapcsolni és a károkat el lehetett volna kerülni. Clevenger a megelőzéssel kapcsolatban is említ két példát. Mindkét esetben kísérletképpen a talajnak vízzel való előzetes telítését, prekonszolidációját alkalmazták. Ha vastag makroporózus rétegre olyan építményt kell alapozni, melynek rendeltetésével kapcsolatban víz kerül a talajba, a szokásos módszereket nem lehet követni. Az 1949. év folyamán épült Medicine Creek völgyzárógát része a Missourimedence általános vízrendezésének és 1725 m hosszúságban 2 023 000 in

3 talaj beépítésével készült. Legnagyobb magassága 35 m. Az előzetes vizsgálatok szerint a gát alatt elhelyezkedő, átlag 12 m vastag löszrétegnek — a súlytöbbletből adódó — várható süllyedése 1—2 m között volt. Ez a süllyedés a tározótér feltöltése után, a talaj átázása alkalmával következett volna be. A tervezők kívánatosnak látták, hogy a süllyedés nagy része még az építés alatt végbemenjen. Ennek elérése céljából a gát környezetét kisebb osztótöltések közölL vízzel árasztották el. A talaj víztartalmát a természetes 12%-ról így 28%-ra emelték, ami 150 000 m

3 víznek két hónap alatti talajbajuttatásával járt. A gáttestben építés közben, több ponton állandóan mérték a süllyedéseket. A mérések eredményeit és a megfigyelések helyét az 1. ábra mutatja. Figyelemre méltó, hogy egyedül az áztatás hatására, terhelés nélkül egyáltalán nem jött létre süllyedés. A süllyedés az építés megindultával kezdődött és legnagyobb része az építés alatt végbe is ment. A legnagyobb süllyedés az építés alatt még 30 cm sem volt, és a legnagyobb összsüllyedés is mindössze 60 cm, a vártnak alig 1/

3-i\, bár még mindig figyelemre méltó érték. Egy másik estben csatornát kellett lösztalajon vezetni. A tervezők attól tartottak, hogy a 7,94 m szélességben 2,59 m mélységű vizet szállító csatorna mentén üzembehelyezés után nagy lesz a süllyedés. Ez veszélyes lett volna, mivel a csatornához több nagyméretű műtárgy — bújtató, áteresz zsilip — tartozott. Kísérletképpen egy kísérleti szakaszt vízzel árasztottak el. 150 m

2 területen három héten át 1480 m

3 vizet juttattak a talajba. Megfigyelőkutakban végzett vizsgálatok szerint a víz egy 2 : 1 hajlású kúp mentén szivárgott lefelé. Az áztatás következményeképpen a talaj víztartalma 24% felett, amely máshol szerzett tapasztalatok szerint