Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VIII. Kisebb közlemények

Rákóczi: Aszfaltbeton csúszóaljazat 123 Az aszfaltbeton mechanikai tulajdonságai (nyomó-, húzó- és nyomószilárdság) nagymértékben függenek a kötőanyag viszkozitásától és mennyiségétől. Az említett esetben 100/120 penetrációjú bitument használtak, mely a laboratóriumi próbák során megfelelőnek bizonyult. A 4. ábra a kísérletek során tapasztalt függőleges és vízszintes elmozdulásokat tünteti fel az idő függvényében. Eszerint a legnagyobb függőleges alakváltozás — 1 mm — 6 kg/cm

2 tartós terhelésnál állt elő. Ekkora ülepedés nem jelentős, mert a vezetékbe beépített tágulási kompenzátorok még 15 mm-es ülepedést is megengednek. A 0,31 és 0,51 kg/cm

2 állandó nyíróerő hatására bekövetkezett vízszintes alakváltozások is hiperbolikus görbét adnak, ám az elcsúszások lényegesen nagyobb értékűek az ülepedéseknél. A laboratóriumi vizsgálatok alapján legjobbnak bizonyult bitumenes keveréket egy kis keverőtelepen állították elő. A beton hosszaljazat felső részét, melyet a cső görbületének megfelelően képeztek ki, az aszfaltbeton réteg ráhordása előtt a jobb tapadás elérése céljából bitumenoldattal mázolták be. A körgyűrűszelet alakú bitumenkeverék beépítése különleges probléma elé állította az építőket. Mivel 1 mm-es pontosságra és egyenletes tömörségre volt szükség, egy külön erre a célra tervezett vibrátorkészüléke t alkalmaztak. Az anyagot egy cserélhető, függőlegesen álló vibrátorpajzzsal osztották szét és a csőátmérőnek megfelelő, elektromos úton mozgatott lappal tömörítették. A síneken mozgó készüléket 1400—1600 és 1800 mm-es csőátmérőknek megfelelő elosztó- és tömörítőlemezzel szerelték fel. A hatásosabb tömörítés érdekében a 10 cm vastag aszfaltbeton réteget két egyenként 5 cm vastag rétegben építették be. A csövek szigetelésére használt bitumen- és kátrányszurokfajták olvadáspontja 90 és 110 C° között van. Habár szilárdabbak, mint az aszfaltbetonhoz használt bitumen, a magas 60—75%-os kötőanyagtartalomhoz mégsem elég stabilak. Ezért attól féltek, hogy ha a bemázolt cső közvetlenül érintkezik az aszfaltbetonnal, az elmozdulások főrésze a vékony szigetelőrétegben fog végbemenni és így az túl korán tönkremegy. Ennek elkerülésé céljából a felfekvési felületre cinkréteget vittek fel, mely a tágulási erőket jól továbbítja az aszfaltbetonra. Az ágyazat méreteit oly jól tartotta, hogy az acélcsövek utólagos igazítása szükségtelen volt, a csővégeket tompa hegesztéssel azonnal összekapcsolhatták. A csőszerelés így igen egyszerűvé vált. A csövek eddig elérhetetlen pontossággal feküdtek fel a hosszgerendán. A jobb alátámasztási körülmények következtében az 1800 mm átmérőjű cső falának vastagságát 18 mm-ről 14 mm-re csökkentették. Az egyes csődarabok elhelyezése és összehegesztése után az aszfaltbeton rétegben hagyott hegesztési hézagokat bitumenes keverékkel töltötték ki. Ezután plasztikus ragaccsal betömték a csőköpeny, a csúszóréteg és a betonalap közötti rést. Ezzel elérték, hogy a földvisszatöltés során elkerülhetetlenül bekövetkező alakváltozások ellenére állandóan tömítő lezárás vcdi az aljazatot a nedvesség behatolása ellen (1. ábra). A kis keverőtelep fenntartása -— különösen szűk városi belsőségekben — jelentős nehézséget okoz, ahol a különféle vezetékek, csatornák közelsége és keresztezése miatt a csőfektetés amúgy is bonyolult. Ezenkívül a berendezés soha sincs kihasználva, így üzeme gazdaságtalan. Ezért a Strabag cég új módszert, az előre gyártott aszfaltbentonlemez alkalmazását vezette be. Az eljárásnak számos előnye van. A lemezek előállítása céljára egy állandó jellegű keverőtelepen 20 m hosszú munkapályát építettek. Az egyenletes vastagságot és tömörséget úgy biztosították, hogy a pontosan kimért adalékanyagokat a munkapálya mentén egyenletesen elosztották, majd egy sínen mozgó hengerrel 3 cm vastagságúra tömörítették. A laboratóriumi kísérletek szerint két lágy kötőanyaggal egymáshoz ragasztott lemez vízszintes elmozdulási képessége sokkal jobb, mint egy 10 cm vastag aszfaltbeton rétegé. A lemez függőleges benyomódását és vízszintes nyíróelmozdulását az idő függvényében a 4. ábra tünteti feï. A függőleges süllyedések a csőalátámasztás szempontjából nem jelentősek. A vízszintes elcsúszóképesség állandó csúsztatócrő mellett arányos az idővel, így ha a kezdeti rövid hiperbolikus szakaszt nem vesszük figyelembe, az elcsúszás lefolyása az időben a linearis. A bitumenlemezek alkalmazása tehát ideális csúszó alátámasztást biztosít, mely a gyakorlatilag előforduló hőmérsékleti értékeknél nagy esúsztatóerőket képes