Vízügyi Közlemények, 1959 (41. évfolyam)

1. füzet - VI. Szesztay Károly-Zsuffa István: A mércekapcsolatok szerkesztésének és értelmezésének néhány kérdése

94 Szesztay Károly — Zsuffa István nagyobb. Ezekben az esetekben (pl. a Sió—Kapós) a mederteltséget általában egyetlen segédváltozóval, a felső állomás tetőzésekor, az alsó állomáson észlelt vízállással vesszük figyelembe. Üjabb segédváltozók bevezetése a kapcsolat szorosságát nem emeli lényegesen. Az alsó állomás vízállásával viszont épp a kérdéses előrejelzést váró állomás mederviszonyait (amelyek a segédlet készítése óta esetleg megváltoztak) vettük figyelembe. Ezekben az esetekben célszerű a vízálláskülönbségek helyett magukkal a vízállásokkal számolni. A görbék így ugyanis a permanens állapotoknak megfelelő = H 2 = const függőlegesből érintőlegesen futnak ki és a felső tetőzés (//,) növekedésével ettől egyre jobban elhajlanak. így az ábrákból azonnal az áradás várható nagysága is leolvasható. (Lásd például a Sárszentmihály—sióagárdi mércekapcsolatot bemutató 13. ábrát). A vízhozamokra való áttérés elágazó vízrendszerű folyóknál lehet előnyös. A befogadó árhulláma esetén a több mellékfolyó hatását egyetlen összegezett vízhozamértékkel is figyelembe lehet venni, lia a mellékfolyókon az állomásokat úgy választjuk meg, hogy a vizsgált alsó állomásig számított levonulási idők közel egyenlőek legyenek. A rész-függvények összeépítése koaxiális ábrázolásban A rész-függvényekben kapott megoldás az eredmények számtani (vagy súlyozott) átlagolásával a többváltozós mércekapcsolat adta véderedménynek tekinthető. Az összefüggések szemléletes összefoglalására célszerű lehet mégis a három-, ill. kétváltozós kapcsolati ábrákban kapott eredményeket közös tengelyrendszerben egyesíteni. A háromváltozós ábrák összeépítésével részletesen foglalkoztunk egyik korábbi munkánkban [10]. A kétváltozós kiegyenlítéssel nyert kapcsolatok egybeépítésére — a grafikus kiegyenlítéssel nyert eredmények ellenőrzésének és javításának egyik lehetőségeként — a későbbiekben, a 20., és 21. ábrához kapcsolódva mutatunk be példát. III. A GRAFIKUS KIEGYENLÍTÉSSEL NYERT KAPCSOLATOK ELLENŐRZÉSE Az előzőekben bemutatott mércekapcsolatok meghatározásának legfőbb segédeszköze a grafikus kiegyenlítés. Valamely ponthalmaznak a szemlélet alapján történő „kiegyenlítése", ill. a vizsgálat céljának leginkább megfelelő kapcsolati vonalak megrajzolása bizonyos szerkesztés-technikai ismereteket és némi jártasságot kíván. A szerkesztés sikerességét általában az ábra alapján meghatározott függvény-értékeknek a valóságos adatokhoz viszonyított átlagos eltérésével mérhetjük. A vizsgált kapcsolat legjobb megoldásának többnyire azt a kiegyenlítőgörbét, ill. görbesereget tekinthetjük, amelynek alapján a legkisebb átlagos eltérés adódik.

2 Ezt a legsikeresebb megoldást még akkor is ritkán sikerült az „első ránézésre" eltaláni, ha a pontok elrendeződése határozott és a szerkesztést az ilyen munkákban járatos személy végzi. ! Bizonyos esetekben ettől ellérő szempontok is lehetnek. Törekedhetünk például arra, hogy a legnagyobb pozitív (vagy negatív) eltéréseket bizonyos határérték alá szorítsuk, vagy az értéktartomány egyes szakaszain a többiek rovására is kívánhatjuk a nagy eltérések kiküszöbölését. Szempontunk lehet az is, hogy a kapcsolatot jól lehessen extrapolálni olyan értéktartományra, amelyre a kiindulási adatok nem terjednek ki.