Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

92 Varga Jenő érdekeinek sérelme nélkül nem lehetett elvégezni. A kútcsoportok előtt kialakult leszívási vonalak a tapasztalat szerint mindenütt a vízfelszín alá vágnak, hatásuk mértékét azonban eddig még nem kutatták fel. A galéria menti partszakaszon szivárgási kísérleteket is végeztek. A víz széle mellett több helyen kb. 0,50 m mély árkot ástak. Ezeket a víz közelsége ellenére minden esetben szárazon lehetett leásni. Az elkészült árkokat kisszelvényű csatornákkal összekötötték a Dunával. A víz hamar elöntötte az árkokat, de további vízmozgást, elszivárgást csak kevés helyen észleltek és ott is csak néhány órán át, mert a szivárgás helye eltömődött. Az árkok helyén a talajszelvény homokos kavics volt, azonban régi áradások lerakódásaként több sávban iszapos homok, sőt vasas iszapos homok is észlelhető volt. A galéria fölötti kavicstakaró eltömődésének kivizsgálására fúróhajóról, búvár segítségével 1200 mm átmérőjű fúrócsövet süllyesztettek le. A búvármunkára azért volt szükség, hogy 0.20 m-enként zavartalan szemcseösszetételű anyagot lehessen venni. A 0,60-tól 1,00 m-ig terjedő rétegben a 0,25 mm-nél kisebb szemcse 48 súlyszázalék volt; a 0—0,60 és az 1.00—1,80 m közti rétegek ugyanilyen méretű szemcséje mindössze 15 súlyszázalékkal szerepelt. Feltételezhető tehát, hogy a szűrést a 0,60—1,00 m-es réteg végezte. A többi réteg többé-kevésbé megfelel a beszórt szűrőkavics minőségének. Mint érdekességei lehet felemlíteni, hogy az 1200 mm-es fúrócső süllyesztésénél a Duna és a csőben levő víz szintjének különbsége folytonosan változott, éspedig a mélységgel növekedett. A galéria elérésekor 1,20 m-re emelkedett. Ennek kettős magyarázata lehet. Az egyik az, hogy a talajban felül nincs víz és a cső süllyedése mindjobban kizárta a közvetlen utánpótlást. A másik magyarázat abból a megfigyelésből következik, hogy a galéria nyugalmi helyzete ellenére vizet szállított. A szűrőcső résén bedugott, zsinórra kötött fadarab 32,0 m távolra úszott el. Ez a vízmozgás azt jelenti, hogy a lesüllyesztett cső rövidre zárta a két parti kút felé szivárgó víz útját. Egyébként a galériában iszapot vagy homokot nem észleltek. A többi galérián tapasztaltak figyelembevételével, de annak megismétlésével, hogy az építésük óta még kevés idő telt el, a következők szűrhetők le. 1. Medergaléria olyan helyen építhető, ahol a kútépítéshez megkívánt rétegviszonyok vannak, tehát az utánpótlás nem fölülről, hanem oldalról érkezik. 2. A kotrási árok visszatöltött legfelső rétege — lia a folyó sodra megengedi — homok legyen. Ez biztosítja a felülről szivárgó víz uszadékának kiszűrését és nem engedi a szennyeződést mélyebbre hatolni, amely az oldalsó beömlést is csökkentheti. Ipari vízkivétel céljából épített medergalériánál is előnyös lehet ez a megoldás, mert ha a számításnál nem is, de a valóságban figyelembe lehet venni a rövid úton történő utánpótlást, és ha a homok eltömődik, a csekély vastagságú réteg lekotrása és pótlása gazdaságosan hajtható végre. Két medergalériánál szerezték azt a tapasztalatot, hogy ha a szűrőeső feletti szűrőréteg akár a sodorvonal változása, akár kotrás folytán elvékonyodik és csak a rostált kavics marad rajta, az üzemeltetés zavartalanabbá válik. Valószínűleg a folyó sebességének befolyása van erre, ha a lebegtetett szemcsére ható elragadó erő nagyobb, mint a beszivárgás! sebesség. 3. A szívócső meghibásodott kötései több galériánál okoztak zavarokat. A cső egyenetlenül fekszik fel a kotróval készített árokban és a visszatöltés legtöbbször csak növeli a feszültséget. A meghibásodás elkerülhető, ha a csövek összehegesztése után karmantyút hegesztenek a kötések fölé.