Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

Csáposkutak, medergalériák és mederkutak 89 fagyasztásos, illetve pneumatikus munkával csáposkút-aknává, majd vízszintes fúrással csúposkútlá alakítottuk át (13. ábra). Az átalakítás a vízhozamot a kétszeresére — kb. 5—6000 m

3/napra — emelte, azonban az átalakításra fordított összeg megegyezett egy új csáposkút létesítési költségével. Előnye volt, hogy a szívóvezetékek változatlanul maradhattak. A szűrőfelület növelésének másik módjával a közelmúltban végeztek kísérleteket. Ez abból állt, hogy ugyancsak a Kajlinger-kúthoz kívülről, a föld felszínéről, ferde fúrással csápokat készítettek (14. ábra). A ferde fúrást 305 mm-es iránycsővel és 207 mm-es fúrócsővel végezték 20 fokos szög alatt, az aknától 32 m távolságból indítva. Amikor a hidraulikus sajtóval előrehajtott fúrócső az akna vágóéíe alatt a kúttérbe jutott, helyébe 216 mm-es, a csáposkutaknál alkalmazott szűrőcsövet helyeztek el. A szűrőcső hossza az aknától a legkisebb helyi vízállás szintjéig terjedt. Az aknatérben, a szűrőcső fölött, 14. ábra. Régi kút szűrőfelületének növelése kívülről lefúrt ferde csáppal Abb. 14. Vergrösserung 11er Filter/lache eines alten Schachtbrunnens durch von außen gebohrtes schräges Filterrohr durvaszemű kaviccsal cserélték ki az eredeti talajt. A vízhozam növekedése számszerűen -— mérőberendezés híján — nem mutatható ki, de a tolózár 2,5 fordulatról 6,5-re történő nyitásából — ami igen nagymértékű szelvénynövekedést jelent—, valamint a kútellenállás 5,0 m-ről 1,5 m-re eséséből ítélve, jelentős eredményt értek el. Ennek az eljárásnak is az az előnye, hogy a szívással kapcsolatos berendezések változatlanok maradnak. A múltban az aknakutak közé csőkulakat telepítettek és ezzel is fokozták az egységnyi parthosszon kitermelhető vízmennyiséget. Ez a módszer is jó volt és azorí a partszakaszon, ahol alkalmazták, ez volt a legmegfelelőbb. Akkor még nem kellett a kútkihasználás olyan fokával számolni, mint amilyenre jelenleg szükség van. 5. Kevésbé alkalmas területek felhasználása. A múltban parti szűrésű kút telepítésére azt a területet választották ki, amelyet felülről agyagtakaró védett a fertőzés ellen, a kavicsréteg vastagsága pedig elérte a Duna legkisebb helyi vízszintje alatti legalább —5,0 m-es mélységet. Megkívánták még, hogy a part homorú és legalább 1 km hosszú legyen, mert ellenkező esetben az üzemeltetéshez szükséges berendezések építése aránytalanul növeli a költségeket. Ezeken kívül meg kell említenünk a víz minőségére — dunai viszonylatban—, főleg a vasra és