Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - V. Varga Jenő: Csáposkutakkal, medergalériákkal és mederkutakkal szerzett újabb tapasztalatok

CSÄPOSKUTAKKAL, MEDERGALÉRIÁKKAL ÉS MEDERKUTAKKAL SZERZETT TAPASZTALATOK VARGA JENŐ 628.112.1 I. CSAPOSKUTAK 1. Általános jellemzés Tíz éve épült az első csáposkút a Duna mellett, és a csáposkutak száma azóta Lábatlantól Sztálinvárosig 40-re emelkedett. Voltak, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és voltak, amelyeknek vízszállítása mennyiségileg vagy minőségileg alatta maradt a kívánalmaknak. Általában kimondhatjuk, hogy a csáposkút elvben jó, azonban még nem érte el nálunk a végleges alakját: nem tudjuk megmondani, mennyi legyen célszerűen a szürőcsövek együttes hossza, és az egyes csáp legcélszerűbb hossza a csőátmérő függvényében; nincs szabály a szivattyútípus kiválasztására, és több kút esetében az egymás közötti távolság meghatározására. Mi az oka annak, hogy 10 év alatt nem jutottunk tovább? Mivel a kutak építése elmarad a fogyasztási igények mögött, a kút elkészülte után nincs már idő a vízhozam próbaszivattyúzással való meghatározására. A tervezők nem irányoztak elő minden esetben regisztráló vízmérőt. Végül a víztermelés esetleg csak melléküzem, amire az üzemeltetőnek nincs szakembere. A csáposkutakkal kapcsolatban az első kérdés mindig a vízhozamra vonatkozik. Ha üzemi adatokkal kell válaszolni, elég egyszerű a dolog. A Szentendre-szigeten az aknakútból átalakított csáposkutakból 5 m-es leszívással napi 6000 m

3-t termelnek ki, a Margitszigeten ugyancsak 5 m-es leszívással 7—8500 m

3/nap az egyes kutak vízhozama, a Csepel-szigeten 8,90 m leszívással 4800 m

3. A hidrológusok kielégítésére hozzátehetjük, hogy a szivárgási tényező a három helyen közelítően azonos. Ezeknél az átlagértékeknél pontosabbat, sajnos, nem tudunk adni, mert parti szűrésű kutak vízszállítását a vízszin és a hőmérséklet változásainak megfelelően több Q—h- görbével kellene jellemezni és ezeket nem ismerjük. Amellett az üzemi adcdok nagyon sok mellékkörülményt tükröznek. A talaj vízadóképességén és a kút szűrőfelületének kialakításán kívül befolyásolja a kutak vízszállítását egymástól való távolságuk, a szivattyú magassági elhelyezése és a mederfenék áteresztőképessége. Nézzük ezeket egyenként. A szűrőket alkotó csápok együttes hossza 250—270 m, a beömlési felületet azonban nem lehet kiszámítani, mert nem ismerjük a légsűrítővel homoktalanított szűrőréteg átmérőjét. A vízvezető réteg a tapasztalat szerint annyira heterogén.