Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

44 Juhász J. — Szakváry J. II. Л FELTÁRÁS ELŐKÉSZÍTÉSE Л feltárás előkészítése során lényegében mindazokra a kérdésekre választ kell adnunk, amelyek alapján a helyes és gazdaságos feltárási mód megválasztható. Tájékozódnunk kell a vízadó réteg térbeli elhelyezkedéséről, a kőzetek minőségéről és a mikro-tektonikáról, a várható vízmennyiségről. Karsztvíz esetén a vízgyűjtőterület megállapítása, illetve a várható utánpótlódás becslése is idetartozik. Gyakori az a kívánság, hogy a kutató-jellegű feltárás — eredményesség esetén — maradjon meg végleges vízbeszerzési forrásul. Ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy a feltárás helyének és módjának megválasztásában különös gonddal kell eljárni. Már a feltárás előkészítésekor különbözőképpen ítéljük meg az egyes vízfajtákat (forrásvíz, rétegvíz, karsztvíz, talajvíz, parti szűrésű víz). Amíg pl. a rétegvíz kitermelésénél a várható vízmennyiségről — a kút vízadó rétegének feltételezett szemösszetétele és vastagsága alapján — jelenleg még röviden döntünk, a források esetén a várható vízhozam megállapítását, helyes kutatás esetén, igen hosszú észlelési periódus előzi meg. Az egyszerűbb áttekinthetőség érdekében mégis az alábbiak szerint rendszerezzük a munkákat: 1. a meglevő adatok összegyűjtése és feldolgozása, 2. geomorfológiai és geológiai helyszíni bejárás, valamint vizsgálatok, 3. geofizikai vizsgálatok és 4. egyéb feltárást előkészítő munkák. I. Л meglevő alapadatok összegyűjtése és feldolgozása Az előmunkálatok során a fentebbi célok érdekében foglalkoznunk kell: a) a domborzati viszonyokkal, b) a meteorológiai adatokkal, c) az általános és speciálisan a vizsgált területre vonatkozó földtani irodalommal, illetve geológiai térképekkel. (I) az eddigi feltárások, fúrások és e) a vízkémiai vizsgálatok anyagának beszerzésével és feldolgozásával. a) .1 domborzati viszonyok megismerése céljából a vízkutatóknak a legutóbbi évtizedekig csak az Osztrák-—Magyar Monarchiának az 1730-as években megkezdett és 1869-ig az egész ország területére elkészült katonai felvételéből származó térképek álltak rendelkezésére. A topográfiai adatok ezeken a térképeken - az egyes szintezett, illetve barometrikusan megmért magassági alappontokon kívül — csak esésirányú vonalkázással voltak feltüntetve. A vízkutató így — különösen domb- és hegyvidékeinken - sajnos, meglehetősen bizonytalan magassági adatokra volt utalva. Az újabb, most már szintvonalas, 1 : 25 000 méretarányú térképek (elvételeit a Honvéd Térképészeti Intézet 1929-ben kezdte meg, de a második világháború befejeztéig nem tudta az egész ország területére kiterjeszteni. Legújabb térképeink, a Néphadsereg Vezérkari Főnöksége által 1952-ben kiadott 1 : 25 000 méretarányú lapok, már az egész országra kiterjedően szintvonalas ábrázolásban készültek, és így mód nyílik arra, hogy egyes pontok magassága 2—5 m-es pontossággal megállapítható legyen.