Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

474 Salamin Pál fizikai osztályozása alapján összeállított fizikai jellemzők. A magyar Alföld öntözött területein [6, 18] a vízkapacitásig tározható víz mennyisége nagy átlagban a következő : mély fekvésű közepesen kötött területeken 120—240 mm/m

3 mély fekvésű kötött területeken igen változó magas fekvésű laza talajú területeken 30— 90 mm/m

3 magas fekvésű közepesen kötött talajú területeken ... 150—180 mm/m

3 IX. táblázat — Table IX. A vízkapaeitásig feltölthető talajréteg vastagsága (mi) Thickness of soil layer thai can be filled to field — capacity A talajok leírása Quality of soil m, [m] 1,00 1,00 Homokos vályog — Sandy loam . . . 0,90 Vályog —- Loam 0,70 Agyagos vályog — Clayey loam . . . 0,60 0,50 0,50 Terméketlen szikes — 0,15 Tőzeg — Peat 0,40 talajoknál nem számolunk a vízkapacitáson A vízkapacitásig feltölthető talajréteg vastagságától) biztonsággal a IX. táblázat adatai szerint vehetjük fel. A talajban a vízkapacitáson felül tározható víz mennyiségét, azaz a talaj pórusait teljesen megtöltő víz mennyiségét, a talaj hézagtérfogatának (p) és vízkapacitásának (VK) különbségét (T

2 = p —-VK), helyszíni észlelések alapján, illetve ezek hiányában a VIII. táblázat adatai szerint határozzuk meg. A vízkapacitáson felül feltölthető talajréteg vastagságát (m

2) a helyi talajvízszín helyzetének megfelelően, általában homoktalajoknál 1,5 m-nek, homokos vályogoknál 1 m-nek, vályogoknál 0,5 m-nek vesszük. Az agyagos vályog, az agyag, a szikes és a tőzegfelül tározható vízzel. A talajban tározásra alkalmas tér természetesen csak akkor használható ki teljesen (a homok-, a homokos vályog és a vályog-talajoknál), ha a tározási időszak csapadékának a mennyisége legalább akkora, hogy ezt a teret teljesen kitöltheti. Ha a csapadék mennyisége kisebb, mint a lazább talajok felvevőképessége, a teljes vízgyűjtőterület tározóterének számításánál a csapadékvízzel meg nem tölthető térnek megfelelően csökkenteni kell a kiadódó tározóteret. Kivétel az az eset, amikor a lazább területek talajainak tározótere nemcsak az oda hulló, hanem a kötöttebb területekről oda vezetett felszíni vízzel is, skatulyázással vagy más módon, feltölthető. Az öntözés hatására megváltozó (növekvő) levezetendő vízmennyiség (E

ö) számításánál a talaj vízkapacításon aluli és felüli tározóterének megváltozását vesszük figyelembe. A vízháztartási egyenlet alakja most a következő: E

ö = С — (P—

с + T

l

ö + T

2), (23) ahol az ö index az öntözés hatására megváltozott értékeket jelöli. Öntözés esetén a talajt a még könnyen felvehető víz (a növények által felvehető víz) tározási határáig, becslésszerűen 0,65 VKig, hagyjuk kiszáradni, amint arra az I. fejezetben rámutattunk. Amikor a talaj 0,65 VK-ig kiszáradt, újabb öntözést adunk, aminek megfelelően az öntözött területek talajának (kivéve a felső 10—15 cm-es rétegnek) a víztartalma nem csökkenhet az említett érték alá.