Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai
578 Salamin Pál A rizzsel bevetett és vízzel elárasztott területeket szeptember hónap folyamán az aratás idejére vízteleníteni kell. Az aránylag rövid idő (1—15 nap) folyamán kb. 10 cm-es vízréteget kell eltávolítani. Ehhez a vízmennyiséghez hozzáadódik a víztelenítési idő alatt lehullott csapadék mennyisége is. A szeptember havi csapadék jellemzésére a bajai meteorológiai állomás 50 évi (1901—1950) adataiból levezetett értékeket idézzük: az 50 25 10 5 2 évenként átlagban egyszer elért vagy meghaladott érték 131,7 122,6 103,5 81,8 44,8 mm. A levezetési feladat megoldásánál a levezetési időnek megfelelő részt kell figyelembe venni. Az öntözőcsatornákban érkező és fel nem használt vagy a töltéssszakadások során a területre jutó vizet el kell tudni távolítani. A legvégső csatornaszakaszon 30—150 l/s az a vízhozam, amelynek esetleges elvezetéséről gondoskodni kell. A fölösleges felszíni víz származásának megismerése után még hasznosnak látszik egy-két megállapításunk összefoglalása. Az 5. ábrá ban éppen ezért összefoglaló útmutatást adunk a mértékadó időszak és a hozzátartozó csapadéktörvények kiválasztására. A mértékadó időszaknak a megválasztása —*- mint láttuk — függ egyrészt attól, hogy mikor jelentkeznek igen nagy hevességű vagy mennyiségű csapadékok, és másrészt attól, hogy a növényzet mikor szenvedi a legnagyobb károkat. A kisebb öntözési egységeknél (öntözött tábláknál, öntözőtelepeknél, kisebb öntözőfürtöknél) az alkalmazott vetésforgó víztelenítési szempontból legveszélyesebb helyzetét okozó növényeknek megfelelő időpontot kell felvenni. Öntözőfürtöknél és öntözőrendszereknél az egész vízgyűjtőterület legjellemzőbb víztelenítési helyzetének megfelelően jelentkező vízmennyiségeket kell számítani. Például, ha a rizstermesztés a legjellemzőbb termesztési irány, a szeptemberi víztelenítési feladat adja a teljes vízgyűjtőterületen a mértékadó levezetendő vízmennyiséget. Minden olyan esetben amikor kétes, hogy melyik időszak adhatja a legnagyobb levezetendő vízmennyiséget, párhuzamosan több időszakra is elvégezzük a számításokat és a legnagyobb értéket tekintjük irányadónak. II. A FÖLÖSLEGES FELSZÍNI VÍZ MENNYISÉGÉNEK A MEGHATÁROZÁSA A fölösleges felszíni víz mennyiségét összegyülekezési és vízháztartási vizsgálatok alapján határozzuk meg. Ä követendő út más és más aszerint, hogy a fölösleges felszíni víz csapadékból vagy közvetlenül öntözővízből származik. Vizsgáljuk meg a következőkben ezeket az utakat. A csapadékból származó fölösleges víz összegyülekezési és vízháztartási vizsgálatának alapja a vízgyűjtőterület felszínén megfigyelhető nempermanens vízmozgások tanulmányozása. A víz a felszínen nem-permanens módon gyülekezik össze, folyik és tározódik. A mozgás és a tározódás folyamatai a nem-permanens mozgásnak megfelelően szorosan összefonódnak [7, 14, 17]. A mozgás folyamatát legegyszerűbben az összegyülekezés alapján [3, 14] írjuk le. A felszíni víz mennyiségét legjobban jellemző érték, a fajlagos vízhozam (iq, l/s. ha) a közismert módon a következőképpen számítható:
