Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - V. Salamin Pál: Az öntözésnek és a felszíni vizek elvezetésének kapcsolatai

460 Salamin Pál írtuk •— a (2) függvényt alkalmazzuk. Tájékoztatásul határozzunk meg néhány ilyen függvényt, a III. táblázat adataiból kiindulva. Példaképpen feltételezzük, hogy a vizsgált vízgyűjtőterület kiterjedése F = 1000 km

2. Ehhez a területi értékhez a III. táblázat b adatai közvetlenül a h csapadékmennyiséget adják. A h [mm] értékekből a (2) függvény meghatározásához szükséges i [l/s • ha] értékeket a következő összefüggés szerint számíthatjuk: i

F = 0,1157 j , (7) ahol l az eső időtartama napokban. Például az 5 évi adatokból kivéve az 5 napos csapadékmennyiségi értéket (

h — 46,0 mm), ennek a csapadéknak átlagos intenzitása: 46 I, = 0,1157 — = 1,06 l/s. ha. 5 Az így kapott intenzitás értékeknek a (2) függvényalak szerinti rendszerezésével az 5, 10 és 25 évenként átlagban egyszer elért vagy meghaladott intenzitásértékekre a következő függvényeket határoztuk meg: ha m = 5 év, i

F = 3,00 t-°.

6

4, (8) 10 év, i

F = 3,50 t-°>

6

2 és (9) 25 év, i

P = 4,10 t-».

6

0. (10) A csapadékadatok bemutatott vizsgálata, a térbeli és az időbeli eloszlás megállapítása mellett, irányt mutat annak a magyarországi viszonyok között mértékadó időszaknak a kiválasztására is, amelyben a fölösleges felszíni víz szélsőséges értékeivel kell számolnunk. A vizsgálat eredményei főként a csapadékból közvetlenül származó felszíni vizek hatásának tanulmányozásánál használhatók. A csapadékból közvetve származó felszíni vizek mennyiségének és térbeli és időbeli eloszlásuknak megállapításánál a csapadékadatoknak további, és más irányú feldolgozását is el kell végezni. Ennek a munkának a bemutatása azonban túllépi tanulmányunk kereteit. A továbbiakban foglalkozunk a fölösleges víz mennyiségének térbeli és időbeli eloszlását jellemző legfontosabb tényezőknek a hatásával, valamint a mértékadó időszak megállapításával kapcsolatos egyéb szempontokkal. Először is nézzük a vízgyűjtőterület szerepét. A vízgyűjtőterület alakja, kiterjedése, mikrodomborzata határozza meg jórészt a fölösleges felszíni víz mozgását és tározódását [10, 13]. Ez a hatás közismert. Jelentős továbbá a vízgyűjtőterület kapcsolata az öntözési egységekkel (az öntözött táblával, az öntözőteleppel, az öntözőfürttel és az öntözőrendszerrel). A legkisebb vízgyűjtőterületi elem még azonos, szinte minden esetben, a legkisebb öntözési egységgel, az öntözött táblával (2. ábra) [12]. A nagyobb vízgyűjtőterületi elemek, vagy a teljes, zárt vízgyűjtőterületek, azonban már a legkülönbözőbben helyezkednek el az öntözőtelepeken, de főleg az öntözőfürtökhöz és az öntözőrendszerekhez képest. A vízgyűjtőterületeken a víz vezetését a mélyvonalak, az öntözési egységekben viszont a gerincvonalak határozzák meg. Példaképpen bemutatjuk a 3. ábrán két egymás mellett fekvő vízgyűjtőterület esetében a vízgyűjtőterületek kapcsolatát egy öntözőfürttel. Ez az ábra jól mutatja, hogy az öntözési egység nem azonos a vízgyűjtőterülettel. A majdnem teljesen sík, néhány méter magasságkülönbségű magyar Alföld esetében igen gyakran sokkalta bonyolultabban helyezkednek el egymáshoz képest a vízgyűjtőterületek és az öntözőfürtök vagy öntözőrendszerek mint a bemutatott ábrán.