Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

4. füzet - IV. Alcser Jenő-Gábri Mihály: Magyarország öntözései a jelenben és fejlesztésük alapelvei

Magyarország öntözései a jelenben « 561 f) A vízépítési kismintakísérleti laboratóriumban kismintakísérletek a Keleti Főcsatornában vezetendő öntözővíz, valamint belvíz szinteknek és áramlásának előre való meghatározására, a tervezés alatt álló tiszaburai vízlépcső elrendezésére, valamint a vízmérések gyakorlati alkalmazására, elsősorban gépi vízemelés esetén. Nagy jelentőségű volt az öntözéssel kapcsolatos vízgazdálkodási, talajtani és növénytermesztési tárgykörben működő kuLátószervek 1955 tavaszán az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére történt elhatározása, mely szer

;nt az öntözés komplex témakörébe vágó, egymást kiegészítő feladatok megoldását egymás munkájának figyelembevételével céltudatosan tűzik maguk elé, az összehangolt témákat beállítják munkatervükbe és költségvetési előirányzatukba. A feladatok adminisztrálását és koordinálását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet végzi

5. A feladat újszerűségével kitűnnek a Földmérő és Talajvizsgáló Irodának az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából Cziglina Vilmos főmérnök irányításával és Szepessi Károly tudományos szakértő közreműködésével 1956 óta végzett olcsó, nem merev csatornaszigetelésre vonatkozó vizsgálatai (bentonitos, pakurás. bitumenemulziós stb. vízzárások), melyek alapján ilyen megoldásokat 1958-ban а К. VIII. öntözőrendszerben 1500 fm csatorna hosszon sikerrel már be is építettek. Műszaki tervezés terén említésre méltó, hogy elkészült és 1956-ban jóváhagyást nyert a tiszaburai vízlépcső és a hozzátartozó főművek beruházási programja. Megindult a tervfeladat készítése és ennek során eldöntötték a Jászsági és Nagykunsági öntözőfőcsatornák nyomvonal vezetését; elkészültek az öntözőrendszerek vízszükségleti tanulmánytervei s meghatározták a főcsatornák és rendszerek legfontosabb műszaki jellemzőit. Kidolgozták az ország harmadik legnagyobb öntözőrendszerének, a 76 000 kh-s Kiskunsági (Tassi) rendszernek beruházási programjavaslatát is. Kétségtelenül megállapítható tehát, hogy az elvi kérdések terén határozott fejlődés tapasztalható és a helyzet megjavítására komoly gyakorlati intézkedések is történnek. Azt, hogy ma fordulóponton van az öntözés ügye, minden érintett szerv érzi. Az öntözést hivatásuknak érző dolgozók, a főhatóságok és kormányszervek egyaránt a nagymértékű beruházások minél gazdaságosabb kihasználásának módjait és eszközeit kutatják. A megoldásra váró teendőket az alábbiakban foglaljuk röviden össze: 1. Sürgősen végre kell hajtani az öntözőrendszerek kellő belvízrendezéséhez és lecsapolásához, a provizóriumok kicseréléséhez, a szivárgások megszüntetéséhez, a kifogástalan üzem biztosításához, a hiányzó főművek kiépítéséhez szükséges munkákat s ehhez a megfelelő hitelellátást és építő kapacitást biztosítani kell. 2. Meg kell erősíteni az öntözéses termelés szervezetét olyan mértékben, hogy a termelés irányításával, az öntözővíz másodlagos kiszolgáltatásával, az öntözőtelepek átépítésével, a rizsmonokultúra megszüntetésével, a váltós vagy vetés6 Л munkaközösség tagjai voltak 1957-ben : Agrártudományi Egyetem Kultúrtechnikai Tanszéke, Budapest, — Agrártudományi Egyetem Növénytermesztési Tanszéke, Gödöllő, — Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Talajjavítási és Agrokémiai Osztálya, Szeged, — Építöanyagipari Központi Kutató Intézet, Budapest, — Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. Vízépítési Tanszéke, Budapest, — Földmérő és Talajvizsgáló Iroda Mélyépítési Osztálya, Budapest, — Mélyépítési Tervező Vállalat Hidrológiai Osztálya, Budapest, — Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Talaj laboratóriuma, Debrecen, — Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, Szarvas, — Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, — Vízügyi Tervező Iroda, Budapest. A fenti intézetek összehangolt munkaterv szerinti kutatási eredményeit a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet évenként összefoglalja és „IDŐSZEBÜ ÖNTÖZÉSI KUTATÁSOK" címen közrebocsátja.