Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 39 közeli vizek feltárása. A tervezőnek csak a folyóterasz anyagának és vastagságának, a teraszfekü magasságának és az idejutó víz kémiai, illetve bakteriológiai tulajdonságainak főbb adataira van szüksége. De a parti szűrésű kutak élettartamának megállapításához a folyó életét és a folyószabályozási terveket is ismernie kell. Ennek a vízfajtának kihasználása a múlt század 60-as éveire nyúlik vissza. Pestnek 1868-ig nem volt vízvezetéke. Az 1866. évi kolerajárvány után 1868-ban Lindtey Vilmos elkészítette Magyarország első parti szűrésű vízkivételét, a még ma is működő országházi galériát. A fejlesztés során Wein János 1877—1888 között készíti el az ugyancsak a Duna kavics-teraszára telepítendő káposztásmegyeri vízmű terveit, amelyet Kajlinger Mihály tökéletesít és 1893-ban kiviteleztet. Az új vízmű 1899-ig nagyot fejlődik és megszűnik annak a szüksége, hogy dunavízzel közvetlenül is táplálják a hálózatot. Budapest ezután teljesen a parti szűrésű vízbeszerzésre rendezkedett be és hosszú évtizedeken át nein is használt más vizet 136]. A kutatásokat az elmúlt 60 esztendő alatt lényegében azonos módszerekkel végezte a Fővárosi Vízművek Maróczi Géza. majd Geönrzy Pál, jelenleg pedig Varga Jenő vezetésével. A folyó homorú partszakaszain először 300, majd 100 m távolságban készített fúrásokkal, egészen a Duna-terasz kavicsa alatti oligocén agyag vagy riolittufa fekűig feltárták a geológiai viszonyokat. Erre a szelvényre merőlegesen keresztszelvényeket is létesítettek. Az így feltárt réteg kedvezőbb helyein a víz hozamának és minőségének megállapítása céljából próbaszivattyúzásokat végeztek. A Duna kisvizénél legalább 4—5 m-rel mélyebbre nyúló kavicsterasz szakaszait — megfelelő minőségű víz esetén — eleinte aknás kutakkal, később csőkutakkal, legújabban pedig csápos kutakkal végleges vízbeszerzési területté alakították ki. A csáposkutak teljesen tisztázatlan hidraulikáját nagymértékben lendítette előbbre vizsgálataival Szilágyi Gyula. Győr város révfalui vízmüvének Duna-teraszra telepített első parti szűrésű kútjait 1903—1904 között telepítették. A város vízmüve 1883 - 84-ben létesült. Eleinte a pannonba mélyített ásott kutakkal, majd galériával és egy 177 m mély kúttal oldották meg a vízbeszerzést. A további vízigény fedezése érdekében 1899ben megindultak a kutató fúrások és a kiskuti területtől kiindulva körülfogták az egész várost. Ennek alapján telepítették a révfalui vízmű parti szűrésű kútjait. A továbbiakban ezt a vízművet fejlesztették. Amikor kiderült, hogy Révfalunál már alig lehet több vizet kivenni, a Dunától kissé távolabb, átlagosan 40 m mély kutakat telepítettek az 1948—49-ben lemélyített 10 ú jabb kutató fúrás alapján [37]. Középvízállásnál a kutakból egyenként átlagosan 1000 m

3/nap víz vehető ki. Egyik legújabb parti szűrésű városi vízmüvünk az 1928-ban épült váci vízmű. A 30 l/s vízszükséglet fedezése céljából 15 db. egymástól 10 m távolságban fúrt és 10 in mély kutat telepítettek. A nem éppen szerencsés területre került kutakból 5—12 l/s vizet tudtak eleinte kivenni [38]. A kutak vízhozama azonban az idők során lényegesen csökkent. 1952—53 között 4 új mederkút építésével bővítették a vízmüvet, de ezek telepítésüknél fogva már nem tekinthetők parti szűrésű kutaknak. A váci dunapart parti szűrésű kutak telepítésére nem nagyon alkalmas. Ez a tény nemcsak a kutak kis vízhozamából, hanem abból is kitűnik, hogy a víz jelentős vas- és mangántartalma miatt szűrőberendezésről kellett gondoskodni. A felszínhez közeli vizek kutatása igen sokrétű. Jellemzője, hogy vele egyidős a talaj vízkészlet pótlódásának kutatása. A többi vízfajtánál a vízkészletgazdálkodás csak néhány évvel ezelőtt kezdett komolyabb mértékben fejlődni.