Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - V. Kisebb közlemények

382 Kisebb Közlemények a főnyomócsövön és a városi elosztó-hálózaton végighalad, úgyhogy a fogyasztókhoz mindén tekintetben kifogástalan ivóvíz jut. Ezt a kiváló vizet a várostól csupán 4 km távolságban, a város szintje fölött kb. 600 m-rel sikerült beszerezni, vagyis a vízmű megépítéséhez valóban eszményi természeti adottságokat sikerült találni. A város már 1888 óta innen kapja a vizet. Az 1945—53 közt készült új, tárós forrásfoglalás is a mühlaui szurdokban létesült, a régi tárók közelében, 1140 m A. f.-i szinten. A tárórendszer három, egyenként 160, 285 és 702 m hosszú kereszttáróból és az 516 m hosszú gyűjtőtáróból áll (2. ábra). Az ellenőrzés és karbantartás megkönnyítése céljából valamennyi járható szelvénnyel épült. Az 1,45x0,65 m méretű betoncsatorna fölött ugyanis, amely az összegyűjtött forrásvizek vezetésére szolgái, 1,45x1,80 m-es szelvényt készítettek a közlekedés céljára. A vasbeton járdalemez 3,0 x 0,60 m méretű előre gyártott elemekből áll, és a vízvezető csatorna fölött elhelyezett beton kereszttartókon nyugszik. A szelvény felső részét, a harántolt kőzetrétegek szilárdságától függően, monolit betonboltozattal, illetve betontömb-falazattal alakították ki. Az állékony sziklába vágott szakaszok burkolat nélkül maradtak. A betoncsatorna fenékszintje alá két 30 cm átmérőjű beton csővezetéket fektettek és az építés alatt ezeken vezették el a táróba jutott vizeket. A nagyobb vízbetörések helyén zárógáttal védték a munkateret, és a felduzzasztott vizet acélcsöveken vezették el. Egyes helyeken kisegítő szivattyúk alkalmazására is sor került. A tárók helyzetét és hosszát az szabta meg, hogy velük a szurdokban fakadó valamennyi forrás vizét felfogják és összegyűjtsék. Mivel számolni kellett vele, hogy a város szükségletét korábban biztosító régi forrásfoglalás és táró, valamint a Rum községnek vizet szolgáltató ún. ,,új rumi táró" a munkálatok következtében hirtelen elapad, a táróhajtást úgy ütemezték, hogy az egymás után kimaradó régi vízfők vizét a már megépüli új tárószakaszokkal foglalt víz folyamatosan pótolhassa. Az éppen épülő tárószakasz elszennyeződött vizeit ezért az előbbiektől elkülönítve vezették ki. Ez a munkamenet természetesen jelentősen növelte az építkezés időtartamát. Késleltette a kivitelezést az is, hogy a nagy magasságkülönbség kihasználására tervezett vízerőmű és a vele kapcsolatos műtárgyak építését mindaddig nem kezdhették meg, míg be nem bizonyosodott, hogy a tárókkal valóban sikerül a szurdokban fakadó vizeket egy szinten összefogni. A Wurm-pataki és Klamm-pataki kereszttárókkal 1140 m A. f.-i szinten 45, illetve 130 m hosszon harántolták a vízzáró kőzeteket, majd 115, illetve 55 m-re behatoltak a vízadó mészkőrétegbe. Ezzel elérték, hogy a szurdok nyugati oldalában a tárók szintje fölött 20 méterrel és alatta 100 m-rel fakadó forrásvizeket kevés kivétellel felfogták. A gyűjtőtáróval ezután keleti irányban haladtak mindaddig, míg újra behatoltak a vízadó rétegbe és elfogták az ún. „régi rumi táró" és a mühlaui patak vizét. Mivel a továbbhaladás során egyre tömöttebb és vízben szegényebb kőzetet találtak, a fejtést keleti irányban beszüntették és az ún. rumi kereszttáró építéséhez kezdtek. Észak-északnyugati irányban 305 m-re behatolva, elérték a mészkőréteget, benne több kisebb kutatótárót létesítettek és így sikerült a szurdok keleti oldalában fakadó források és az ún. ,,új rumi táró" vizeit is a hegy belsejében felfogni. Az új tárórendszer az 1040 és 1170 m A. f.-i szintek között fakadó források vízhozamának kb. 90%-át egy szinten gyűjti össze. A hasznosítható vízmennyiség 800 és 1500 l/s között ingadozik. Kb. 2/

3 részét a legutoljára készült rumi kereszttáró szolgáltatja. (A múlt század végén épült két táró vízhozama 60 l/s és 185 l/s között változott.) A vízhozam március-áprilisban a legkisebb, és augusztus-szeptemberben a legnagyobb. A kiterjedt tárórendszer igen kiegyenlítetté teszi az amúgy sem nagymértékű vízhozamingadozásokat. A rumi kereszttáró és a gyűjtőtáró csatlakozásánál a továbbiakban ismertetendő erőműből vezérelhető zsilipet építettek. Innen egy megkerülő csatorna vezeti Rum községbe a számára vízjogilag biztosított vízmennyiséget. A zsilipet az erőmű üzemszünetei alkalmával lezárják és az érkező vizet a régi patakmederbe eresztik. Hasonló túlfolyó vezeti el szükség esetén a vizet a Wurm-pataki kereszttáró és a gyűjtőtáró csatlakozási pontjától is. Az egész táróépítés során sok nehézséggel kellett megküzdeni. Elsősorban a sok helyen gyenge kőzetminőség és a váratlan vízbetörések miatt, amelyek néha az