Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - V. Kisebb közlemények

Rákóczi: Innsbruck új vízműve 379 A generátorokkal és turbinákkal kapcsolatban 3 újdonság érdemel említést. Az elektrohidraulikus szabályozóberendezés, amellyel mind a teljesítményt, mind a frekvenciát, sőt a teljesítmény és frekvencia MW/Herz arányát is szabályozni lehet. A berendezést 2 elektroncső vezérli és a szokásos hidraulikus vezérlést egy kar mechanikai mozgatása szabályozza. A gépeknél hatásfokmérőt építettek be, mely a nyomáskülönbség alapján mért átfolyó vízmennyiségből és a vízszintkülönbségből adódó hidraulikus teljesítményt automatikusan arányba állítja az elektromos műszerekkel mért elektromos teljesítménnyel. Bár a turbinahatásfok eléri a 92, a generátorhatásfok a 97,2, a transzformátorhatásfok a 99,3%-ot, még így is évi 45 G\Y

h hulladék hőenergia menne veszendőbe a gépek üzeme során. Ezért á léghűtés helyett olyan folyadék hűtőberendezést alkalmaztak, amelyben felmelegedett folyadék nemcsak a gépkamra, hanem az üzemen kívüli létesítmények fűtését is ellátja, s egyúttal a gépek üzemét a léghűtésnél alacsonyabb hőfokon, tehát kedvezőbb körülmények között biztosítja. Befejezésül megemlékezünk arról, hogy az osztrák dunaszakasz vízerejének kihasználása tovább folytatódik. Az 1953-ban készült osztrák dunai keretterv az azóta végrehajtott kisebb módosítások után a Passautól Hainburgig terjedő 343 km-es, 150 ni esésű dunaszakaszt 15 lépcsőre osztja. A 15 vízlépcső kereken 130 m esést hasznosít, és az egyes erőműveket 1750—2300 m

3/sec vízhozamra kívánják kiépíteni. Az összes teljesítmény 2,1 millió kW lenne, az elérhető energiatermelés 14 milliárd kWh, Magyarország jelenlegi áramtermelésének háromszorosa. Jelenleg az ottensheimi, aschaclii és a csehszlovákokkal közös wolfstahli vízlépcső építésének előkészítése folyik. Az osztrák keretterv főbb adatait a III. táblázat foglalja magában. Osztrák szomszédaink nagy építkezései és további hatalmas tervei figyelmeztetésül állhatnak előttünk: a Duna vízienergiájának hasznosításával érdemes, és kell foglalkoznunk. Merényi Miklós INNSBRUCK VÁROS ÜJ VÍZMÜVE

1 628,1+621.29+ (436) Az elmúlt században, amíg a város kicsiny, és vízszükséglete csekély volt, a közeli Weiherburg lejtőjén fakadó források kielégítették az igényeket. Ezek a források jobbára két horizontális sík mentén fakadnak, 600—650 és 750—770 m A. f. magasságban, a vízáteresztő mállott sziklatömbök és a vízzáró finom agyagréteg határán. A két forrásszint vízvezető járatai nem hatolnak mélyen a hegy belsejébe, ezért víztartalékuk kicsi és hozamuk gyér. Amint a város terebélyesedett, és egyre sürgetőbb szükségként jelentkezett a növekvő vízigények kielégítése, az érdeklődés mindinkább a mühluui szurdok felé fordult, ahol az 1040 és 1170 m A. f. szintek között bő és jóvízű karsztforrások fakadtak. Az Innsbruckot északról övező hegylánc mentén a város felőli oldalon nagy vetődés húzódik, amely igen meredeken dől a hegy belseje felé és két részre osztja a hegyláncot. Az alsó, déli rész az Inn folyóig nyúló hcgylábat alkotja, a felső, északi rész a 2000 m-nél magasabb csúcsokig terjed. Alapjában véve mindkét rész ugyanazokból a triászkori kőzetekből épült fel, a rétegek egymásutánja azonban különböző. 1 Stadtwerke Innsbruck : Das neue Trinkwasserwerk und Kraftwerk Mühlau. Festschrift, Innsbruck, 1953.