Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

34 Juhász J. — Szakváry J. 2. A rétegvizek felhasználása Összefoglalónkban elsősorban a vízellátás céljait szolgáló hidegvízkutatást tárgyaljuk. Ezért a sok helyen alkalmazott rétegvíz és artézivíz megkülönböztetést már csak bizonytalansága miatt is kerüljük, és minden talajvíz alatti, laza üledékes kőzetben való vízelőfordulást rétegvíznek nevezünk. A rétegvízkutatás hazánkban a XIX. század második felében, a mélyfúrások alkalmazásával vette kezdetét. A rétegvíz-kutatófúrásokat kerek egy század óta előzetes geológiai vélemény alapján tűzték ki, amely vélemény a felszíni geológiai adatokra és a környező fúrások szelvényére támaszkodik. Egyszerűbb esetekben még a geológus megkérdezését is mellőzték. Az 1938-ban tartott első Országos Ivóvízellátási Kongresszus a vízkutatás terén mutatkozó elmaradottságot éppen a geológus szakemberekkel való együttműködés hiányában látta. A rétegvizekre irányuló első kutatást a margitszigeti 1. számú fúrással kapcsolatban végezte dr. Szabó József és dr. Kerner Aladár 1854, majd 1856—57-ben. A Margitsziget északi vége felett, a pesti part és a budai hajógyári sziget között, a Rákos-patak beömléscvel szemközt volt az azóta eltűnt kis Fürdősziget. E kis sziget derekán kb. 500 négyszögölnyi területen 56—60 kisebbnagyobb melegforrást találtak, amelyeknek hőfoka a Duna vízállása szerint némileg változott. 1857. március 7-én 12-nek volt 40—42 G°-nál melegebb vize. A Margitsziget I. sz. mélyfúrású kútjától kb. 30 m-re, alacsony Duna-vízálláskor mindenkor kis pocsolya keletkezett, amelynek hőfoka 30—32 C° volt. Ez indította Szabó Józseféket arra, hogy a Margitszigeten megfúrják az I. sz. kutat. Az országnak ezt az első mélyfúrását Zsigmondy Béla kivitelezte 1866 december és 1867 május között. Feltételezésének megfelelően 118,53 m mélyen megtalálta a fődolomitot, és feltörő vizet kapott. A hét évtizeddel később mélyített városligeti II. sz. mélyfúrású kutat Vend! Aladár és Pávay Vajna Ferenc előzetes geológiai vizsgálatai alapján tűzték ki. Ennek a kutatásnak érdekessége az volt, hogy a szakértők javaslatára előkészítő próbafúrásokat végeztek, amelyekben réteg- és faunavizsgálatokat hajtottak végre, és azok alapján jelölték ki a kút helyét. Ez a vizsgálati módszer, bár igen eredményes, drágasága miatt csak nagy befektetéssel járó művek esetén alkalmazható, pl. nagy vízművek kutatómunkáinál, vagy nagymélységben előforduló gyógyvizek feltárása esetén. Az utóbbi célból 1924-ben alkalmazták először az olajbányászatban kialakult kutatási módszereket. A hajdúszoboszlói III. sz., 1090,87 m mély fúrást Pékár Dezső gravimetrikus mérései alapján Pávay Vajna Ferenc tűzte ki a pleisztocén rétegekben mért dőlések alapján. A kevésbé mélyre hatoló egyedi fúrások előtt egészen a 40-es évekig nem végeztek különösebb kutatást. A nagyobb vízmüvek kútjainak telepítésekor azonban már sok esetben használták fel — a felszíni geológiai vizsgálatok mellett — próbafúrások eredményeit is. Agyőri vízmű rétegvízkutatásait is próbafúrásokkal fejezték be. De ugyanígy történt Pécsett a tortyogói vízmű kutatása is 1903-ban. A vízkutatásnak már fejlettebb módját alkalmazta Biczók Imre Hajdúnánáson [20 ]. A község vízellátása érdekében lemélyített fúrások eredménytelenek maradtak. Feltételezték, hogy van a környéken egy durvább rétegsorral feltöltött egykori Tisza-ág, azonban fúrásokkal való megkeresése roppant költséges lett volna. így a geoelektromos módszerhez folyamodtak, és a kutatás jó eredménnyel zárult.