Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A hazai vízkutatási médszere'k 67 törpe vízmű működik hazánkban [5]. A vízkutatás fellendítése terén ennél is fontosabb azonban a háború utáni hatalmas iparfejlesztés és a velejáró ugrásszerűen megnövekedett vízigény. A vízkutatás fejlesztésének szükségességét növelte az is, hogy a nagy vízigényű ipartelepek a nyersanyagbázis közelében, és emiatt számos esetben hidrológiailag kedvezőtlen területen létesültek. A vízkutatási igény fellépésével párhuzamosan erősödött a vízkutató szakemberek gárdája is. A múlt században a passzív és aktív vízkutatás szakemberei egyaránt döntően bányamérnökök voltak: Zsigmondy Vilmos, Hoffmann Károly, Hantken Miksa, Szabó .József, üöckli János, Halaváts Gyula, Rozlozsnik Pál és még sokan mások. A századforduló óta az aktív kutatás a bányamérnökök kezéből főleg a geológusok kezébe ment át, és maradt lényegében az utolsó évtizedekig. A passzív vízkutatást továbbra is a bányamérnökök vezették. Ennek a kettősségnek a következményeként az aktív vízkutatásban a geológiai módszerek váltak egyeduralkodóvá. A vízkivétel fokozódása folytán csökkenő vízhozamok felhívták a figyelmet « felszín alatti vizekkel való gazdálkodás fontosságára. Előtérbe léptek a vízkutatásban a mennyiségi kérdések. Ennek következtében, különösen 1948 óta, rohamosan emelkedett a vízkutatással foglalkozó szakemberek száma, és jelentősen javult a különféle szakterületek képviselőinek részvételi aránya is. Üj intézményeket hívtak létre, a régieket — főként a vízkutatások irányítása és rendszerezése céljából — átszervezték. A fejlődés útja azonban hosszú volt. Alább következő részletes ismertetésben a jobb áttekinthetőség céljából külön szólunk a forrásokra, a rétegvizekre, a tala jvízre, a parti szűrésű vizekre és a karsztvizekre irányuló kutatásról. I. A forráskutatások föblt eredményei A felszíni vizek használata mellett a legősibb vízbeszerzési mód a források igénybevétele. Eleinte a természetes forrásmedencéből vették a vizet. De rövidesen rájöttek arra, hogy kényelmi szempontból helyesebb a forrás környékét rendezni. a forrást foglalni. A foglalás kezdetben csak külsőségekben mutatkozott, és ha a vízhozam növekedésével vagy egyenletesebbé válásával járt, az mindenkor a véletlenen múlott. A gyakoribb eset az volt, hogy a foglalás után a víz egy része a foglalás mellett elszivárgott és a kivehető hozam csökkent. Hazánkban már a rómaiak foglaltak egyes forrásokat és velük gravitációs vízvezetékeket is tápláltak. Ilyen volt a mai Római-fürdő forrásaiból táplálkozó 2300 m hosszú aquincumi vezeték [6]. Tudjuk azonban, hogy Aquincum kelta eredetű neve még régebbi. Nevének eredeti alakja — Ak-ink = bő víz — az Óbuda felett táborozó evariscus néptörzstől származik, amely ugyancsak a budai forrásokat használta vízbeszerzésre |7 j. A rómaiak idejében létesült hazánkban Pécs első vízvezetéke is a Csorovinku és Rókus-forrás foglalása révén, amelyeknek vizét fa-, illetve kőagyagcsövön vezették a városba [8 ]. Ezeket az ősi forrásfoglalásokat természetesen nem előzte meg vízkutatás. Buda és Pécs a későbbi századokban is' forrásokra alapította vízellátását. Budán a rómaiak után Attila a józsefhegyi forrásoknál ütötte fel tanyáját |7]. A középkorban Mátyás király uralkodása alatt a szabadsághegyi forrásokból látták el Budát. Ebben az időben építették a mai Imre-fürdő elődjét is. Csak mint érdekességet említjük meg, hogy a török uralom alatt Budán virágzik a hő- és gyógyforrásokra épített fürdőkultúra, ugyanakkor azonban a tiszta forrásvizek helyett a Dunából taposómalmok segítségével felnyomott vizet isszák. A dunavíz felhasználása