Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - III. Babos Zoltán: A szekszárdi Séd nagyvizei

A SZEKSZÄIÎDI-SÉD NAGYVIZEI BABOS ZOLTÁN 551.48 (439.1) Heves vízjárású vízfolyások felső szakasza mentén, nagyrészt a szomszédos hegyek lábánál, sőt oldalain települt városaink (Eger, Gyöngyös, Salgótarján, Komló, Pécs stb.) belsőségi mederszakaszainak rendezése egyre gyakrabban jelentkező feladat. Ezekhez a szabályozandó medrekhez általában csak kis domb- vagy hegyvidéki vízgyűjtőterületek tartoznak, ezek azonban jórészt nagyesésűek, növényzetük gyér, gyakran vízmosásokkal tarkítottak. Ilyen kedvezőtlen adottságok mellett nagy csapadékok idején a belterületre lezúduló víztömeg rendkívüli méreteket ölthet. Ezért a medrek méretezésére mértékadó vízhozamok megnyugtató meghatározása nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Vízügyi szolgálatunk eléggé általánosan elfogadott mai gyakorlata szerint ilyen helyeken az 50 évenként egyszer előforduló (2%-os valószínűségű) nagyvizeket szokás mértékadónak tekinteni, különleges viszonyok között azonban célszerű az 1 % valószínűségű nagyvízzel számolni. Az alkalmazott számítási módszerek nagy vízmennyiségeket eredményeznek és mivel ténylegesen mért vízhozamok ilyen vízfolyás-szaka1. ábra. A Szekszárdi-Séd helyszínrajza szókról alig ismeretesek, összeAbb. 1. Einzugsgebiet des Szekszárder Séd-Baches hasonlításra kevés a lehetőség.