Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása

A kúthidraulika alkalmazása 30!) fogyasztás a depressziótölcsérnek vég nélküli nagyobbodását kívánná meg. Па a kút közelében felszíni vízfolyás, vagy valamilyen víztároló helyezkedik el, a leszívás liatástávolságát ennek a kúttól mért távolsága szabja meg. Ez azonban csak egyoldali elhatárolást jelent. A vízadóréteget közvetlenül tápláló víztároló hiányában a depressziótölcsér addig terjeszkedik, amíg felülete akkora nem lesz, hogy a rajta a csapadékból beszivárgó víz elegendő a kiszívott víz pótlására. Ennek meghatározása már részletes hidrológiai vizsgálatot igényel, és rendszerint időszakonként változó hatástávolság állapítható meg. A valóságban a kút körüli szivárgási tartomány határa a legtöbb esetben folytonosan változik. Sichardt a leszívás hatástávolságára tapasztalati összefüggést állapított meg: R = 3000 s f/7 (25) A 14. ábrán feltüntettük azokat az értékeket, amelyeket ennek a képletnek a segítségével számítottunk. Látható, hogy már néhány órai szivattyúzás után is jóval messzebbre terjed a leszívás, mint a Sichardt képletével számított távolság. Az eredeti elképzelés szerint a (25) képlettel meghatározható érték azt a távolságot képviselné, amelynél már „egyensúly", permanens szivárgás áll elő. A kísérletek ezt nem igazolják. 4. A leszívási görbe A legnehezebb feladat a depressziótölcsér meridián-görbéjének, a leszívási görbének a meghatározása. Mai ismereteink alapján nem is tudjuk kielégítő pontossággal megoldani. Elméleti vizsgálat és laboiatóriumi kísérletek alapján Nahrgang [9] azt mutatta ki, hogy a leszívási görbe alakja független a szivárgási tényezőtől, és csak a szivárgási tartomány geometriai jellemzői befolyásolják. Elhatárolt szivárgási tartományban, ismert határfeltételek esetén, a leszívási görbe valóban jól megközelíthető. A legnehezebb feladat a kútpalástnál kialakuló szabad szivárgási felület magasságának a kiszámítása, de az ismert összefüggések (6, 7) segítségével erre is jól megközelítő értéket kapunk. Öllös Géza [12] valószínűnek tartja, hogy a szivárgási felület nagyságát a figyelembe vett tényezőkön kívül a leszívás hatástávolsága és a szivárgási tényező is befolyásolja. Hatásuk azonban csak kisebb mértékű lehet, és a (6, 7) képletekkel a Ah értéke kielégítő pontossággal számítható. A szivárgási tartomány másik határán a Dupuit-képlet alapján számított leszívási görbe jól megegyezik a valóságossal, és így, két oldalról kiindulva, az egész leszívási görbe meghatározható. A valóságban más a helyzet. A vízkészletfogyasztás hatásaként a szivárgási tartomány geometriai jellemzői változnak, és a változás mértékét a vízadóréteg fizikai tulajdonságai szabják meg. A leszívási görbének az a közbenső szakasza, ahol alaki megegyezés mutatkozik a Dupuit-képlettel, úgy tekinthető, mintha a levegőben lógna, a leszívási görbe távoli szakaszának, valamint a kút környezetében levő szakasznak a meghatározására nincs számítási módszerünk. A közbenső, alakra helyes szakasz (3. ábra) hosszúsága és helyzete is folytonosan változik. Ezek alapján kimondhatjuk, hogy a leszívási görbe a valóságban csak mérési adatok birtokában határozható meg. Ez a hiányosság különösen nagy hátrányt jelent a talajvízszínsüllyesztés tervezésénél, és a kutak egymásra hatásának pontosabb meghatározásánál.