Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - IV. Juhász József-Szakváry Jenő: A hazai vízkutatási módszerek fejlődése és alkalmazásuk

A HAZAI VÍZKUTATÁSI MÓDSZEREK FEJLŐDÉSE ÉS ALKALMAZÁSUK JUHÁSZ JÓZSEF, a műszaki tudományok kandidátusa és SZAKVÁRY JENŐ 628.11 A vízkutatás rendkívül összetett feladat. A műszaki gyakorlat számos tapasztalatára és a legkülönfélébb tudományszakok elméleti eredményeire támaszkodik (meteorológia, hidrológia, geológia, geofizika, geokémia, morfológia, talajmechanika, hidraulika, vízkémia, hidrobiológia, bakteriológia, gyakorlati mélyépítés, vízépítés, mélyfúrás és bányászat). A főiskolai és egyetemi oktatás szerte a világon az egyes tudományágaknak megfelelően van szakmára tagolva. Ez a tagozódás kizárja, hogy egyetlen szakember a vízkutatáshoz szükséges valamennyi kutatási területet képviseljen. Ezért a vízkutatás már az elmúlt század közepétől kezdve, amióta egyes országokban többé-kevésbé rendszeres vízkutatás folyik, több, különféle képesítésű szakember együttes feladata lett. A következőkben csak a vízkutatásban felhasználható vizsgálatok, illetve tudományágak hazai fejlődését, valamint egyes jellemző feltárások ismertetését kívánjuk röviden összefoglalni és nem térünk ki a vízkutatás egyes szaktudományaiban alkalmazott módszerek fejlődésének ismertetésére. A vízkutatásban — legalábbis fele részben — nem indulhatunk el általános elvek alapján és mindenkor tekintettel kell lennünk a költségekre. Érthető tehát, hogy a kutatás fejlődése mindenkor nagymértékben függött az igények jelentkezésétől és a gazdasági helyzettől. -Tanulmányunk első részében áttekintjük a hazai vízkutatás fejlődését és főbb eredményeit (/. fejezet), majd röviden összefoglaljuk a feltárás előkészítésében ez idő szerint rendelkezésre álló segédeszközöket (II.fejezet) és — az utóbbi évek munkáiból vett példák kapcsán — a feltárás végrehajtásának, illetve az eredmények értékelésének néhány kérdését (III. fejezet). Befejezésül a /V. fejezetben a vízkutatás egyik alapvető kérdésére, a vízutánpótlódás vizsgálata terén elért eredményekre utalunk. I. TUllTÉXELMl ЛТТКк INTÉS A XIX. század elején hazánkban (jelenlegi határainkon belül) mindössze két központinak nevezhető vízmű működött : Budán és Pécsett. Mindkettő forrásvizet használt fel. Mélyfúrású kút egyáltalán nem volt. A lakosság jól-rosszul foglalt forrásokból, ásott kutakból és vízfolyásaink nyers vizéből fedezte vízszükségletét, így ebben az időben vízkutatásról még nem beszélhetünk.