Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása

A kúthidraulika alkalmazása 30!) Ennek értéke elsősorban a vízhozamtól függ, de állandó vízhozam mellett is a szivattyúzás idejének növekedésével fokozatosan nagyobbodik. A 10. ábrán tg ç függvényében ábrázoltuk a különböző időpontokra kiszámított szivárgási tényezőt. Látható, hogy minden vízhozamhoz először nagyobb, majd a későbbi 10. ábra. A Dupuit—Thiem-képlet helyes alkalmazásával kiszámított látszólagos szivárgási tényező közeledése a valódi értékhez. (Zamárdi és Komlósi-telepi kísérlet) Fig. 10. The virtual coefficient of hydraulic conductivity computed by the correct application of the Dupuit

— Thiem formula approaches the actual value. (Tests at a) Zamárdi, and b) Komlósi station, Kecskemét

) időszakban fokozatosan csökkenő érték tartozik. Ez azért van, mert az alakra megegyező közbenső szakaszon sem^alóságos, hanem csak látszólagos az egyensúly. A depressziótölcsér távolabbi részén a vízszín még jelentősen süllyed. Ez a látszólagos egyensúlyi szakasz alakját is befolyásolja. Ezenkívül teljes kiürülés a vizsgált szakasz felett sem állott még elő, s ezért késleltetett vízhozam is jelentkezik. # A szivárgási tényező valódi értékét minden esetben az egyes szivattyúzási fázisok végén tudtuk megközelíteni, s a 10. ábrán bemutatott példa esetében 0,0000 15 ill. 0,000070 m/sec értékben állapítottuk meg. Ennek a módszernek az alkalmazásához több észlelőkútra van szükség. Ahhoz, hogy az alakra megegyező szakaszt ki tudjuk választani, legalább 3 egyvonalban elhelyezett megfigyelőkút szükséges. Ezeket kisebb rétegvastagság (max. 5—6 m) esetén a szivattyúzott kút tengelyétől számított 4—20 m-es, vastagabb vízadóréteg és intenzívebb leszívás esetén 10—40 m-es távolságon belül a legcélszerűbb elhelyezni.