Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - II. Ubell Károly: Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása

312 Ubell Károly liens szivárgás általában csak a kút közelében áll elő. A Dupuit-féle megközelítés ezen a szakaszon nem alkalmazható. Távolabb mindig újabb és újabb területek kapcsolódnak be a szivárgási tartományba (3. ábra) s ennek megfelelően folyamatosan változik a leszívási görbe. Ebben az esetben a valóságos süllyedési görbének csak valamely közbenső szakasza egyezik meg alakra a Dupuit-képlettel. Ez az alakra megegyező szakasz azonban minden időpillanatban változik, és hosszúsága a szivattyúzás tartamának növekedésével általában nagyobbodik. Ennek a közbenső szakasznak a kiválasztását a torzított mértékű koordináta-rendszer (;/

2 — Inx) teszi lehetővé (4. ábra), mert ennél az ábrázolási módnál az alakra megegyező közbenső szakasz egyenes vonalként jelentkezik. Ez a szakasz alkalmas arra, hogy próbaszivattyúzásnál a Thiem-féle ún. e-eljárás segítségével, a (8) képlet alkalmazásával a vízadóréteg szivárgási tényezőjének közelítő értékét meghatározzuk. Hangsúlyozzuk: ebből nem szabad arra következtetnünk, hogy a Dupuit-féle megoldás jól megközelítette a valóságot! A süllyedési görbének ezen a közbenső szakaszán is csak alaki megegyezésről van szó. A szivattyúzás során ez nem marad állandó, s így ennek a szakasznak a felhasználásával is különböző időpontokban különböző értékű látszólagos szivárgási tényező határozható meg. Ez az érték azonban csak szűkebb határok között ingadozik, és megközelíti a szivárgási tényező valódi értékét. A süllyedési görbe többi részét azonban a Dupuit-képlet még megközelítően sem jellemzi. Az egyensúly-módszert alkalmazza ismert képletében még Jaeger is [17], aki a potenciál-áramlás elméletéből kiindulva pontosabb közelítő eljárást igyekezett megállapítani. A levezetésnél a Dupuit-féle elhanyagolást kiküszöbölte, és megközelítően figyelembe vette a görbevonalú szivárgást. Feltételezte, hogy az ekvipotenciális vonalak koncentrikus köríveknek tekinthetők és az áramvonalak ezekre a körívekre merőlegesek. Ezenkívül bevezette a kritikus mélység fogalmát, amelynél a kút a maximális vízhozamot szolgáltatja. Ezt azonban nem igazolta kellőképpen. A kútpaláston levő szivárgási felülétet Jaeger sem vette figyelembe, a levezetett összefüggés gyakorlati számítások elvégzésére nem alkalmas, és segítségével sem jutunk közelebb a megoldáshoz. Összefoglalva: a permanens szivárgást leíró közelítő kúthidraulikai módszereket a következő fő hiányosságok jellemzik : Lényeges határfeltételeket, többek között a kútpaláston kialakuló szivárgási felületet nem veszik figyelembe. Ennek hatásaként még elhatárolt szivárgási tartományban előálló permanens szivárgás esetén sem közelítik jól meg a valóságos folyamatot. A valóságban permanens szivárgás rendszerint csak a kút környezetében áll elő. Az alkalmazott elhanyagolások miatt a megközelítő módszerek éppen ezen a szakaszon adják a legnagyobb eltérést. 2. A vízkészletfogyasztást figyelembe vevő módszerek (ún. egyensúlyhiány-módszerek, Weber, Kozeny, Theis, Jacob) A kúthidraulikában határozott fejlődést jelentett a vízkészletfogyasztást figyelembe vevő módszerek bevezetése. A szivattyúzás kezdeti időszakában mindig vízkészletfogyasztás, és ezzel együtt járó változó szivárgás áll elő. Részletesebb megfigyeléseink rendszerint csak erre az időszakra vonatkoznak, és ezért várható volt. hogy ezeknek a módszereknek a segítségével az eddigieknél kielégítőbb eredményt érhetünk el. Mindegyik módszer közös alapvonása: feltételezték, hogy a vízszín