Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

3. füzet - I. Dr. Kálmán Károly: Közületi vízművek vízgazdálkodása

Vízművek vízgazdálkodása 299 Mi történik addig, amíg nem értük el az ideális kapacitást? Mindaddig, amíg a szükséges fejlesztést e téren el nem érhetjük, korlátok közé vagyunk szorítva. A korlátok évről évre való tágítása a felkészülés mérvét jelenti, így készülhetnek az éves felkészülési tervek. Az üzem elbírálásánál a felkészülési tervek teljesítésének vizsgálata legyen a döntő, és ne a labilis eladási tervek teljesítése! Hogyan lehet a lakosság vízszükségletét megállapítani? Erre több irányú kísérlet történt. Véleményem szerint nem fogadható el az az eljárás, amely lakóház-típusonként állapítja meg és méri fel a fogyasztást. A kísérletek ebben a vonatkozásban annyiféle típust és olyan sokféle fogyasztásmértéket állapítottak meg már eddig is, hogy belőlük nem lehet a gyakorlat számára törvényszerűséget levonni. Ehhez járul még az a nehézség is, hogy a típusértékeket be kellene szorozni az egyes lakóházak lakóinak ingadozó számával. Ezek adnák a lakóházak helyi épületnormáit, amelyeket össze kellene adni az egész város területén. Ez az út járhatatlan! A lakóházak típusonkénti nagyon eltérő fogyasztásának jellemzése céljából megemlítem, hogy az Építéstudományi Intézet felmérése 70, 120, 140, 315, sőt 500 l/fő • nap mennyiségeket állapított meg. (Tervezési alapadatok gyűjtése.) Nagyvárosok vízszükségletének megállapításánál helyesen abból a feltevésből kell kiindulni, hogy nagyjában-egészében minden egyes fogyasztónak joga van „x" m

B víz felhasználására, tekintet nélkül lakása (lakóháza) vízvezetéki berendezéseire, és sajátosan pazarló, vagy fukar vízfogyasztói természetére. Mérlegelni kell azonban azt a már említett körülményt is, hogy a lakosság jelentős része munkahelyén elégíti ki napi vízszükségletének bizonyos hányadát. Ez a munkahelyek (ipartelepek, üzemek, irodák) vízszükségletében jelentkezik. A helyes (jogos) fejadag a fentiek szemmel tartásával a téli és nyári vízhasználati normák szerint állapítható meg. A csúcsidőre külön szorzószámmal megnagyobbított mértéket veszünk fel. így például : Ismernünk kell a vízvezetéki vízzel ellátottak számát. Ez a csőhálózat kiterjedéséből, a közkutak telepítéséből és a lakosság területi eloszlásából megállapítható. Ezek után egyszerű szorzással határozzuk meg a három fogyasztási időszak összes lakóházi szükségletét. Már ebből is kitűnik, hogy nem elég egyetlen, egy évre szóló vízmérleg felállítása, hanem az évnek legalább három jellegzetes fogyasztási szakára ki kell dolgozni a mérleget. Ezen belül már túlzás volna a vízszükségletet időben tovább bontani, mert — hangsúlyozzuk — felkészültségről van szó, és nem havonkénti vízeladási tervről. A vízmérleg elkészítésével kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a mérleg a vízellátási területekkel is szorosan összefügg. Nem elég tehát időben megosztott vízmérlegeket készíteni, hanem jellegzetes ellátási övezetenként külön mérlegre van szükség, hogy a szóban forgó övezetek igényeit és kapacitásait külön is számba vehessük. (Körzeti vízmérlegek.) Ezek olyan hiányosságokra hívhatják fel a figyelmet, amelyeket az általános (globális) vízmérlegből nem lehet kiolvasni. téli fogyasztás nyári átlag .. nyári csúcs .. 120 l/fő • nap 130 l/fő • nap 170 l/fő • nap