Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények

-284 Kisebb közlemények A turbinák és yenerátorok indításához szükséges kapcsolók a gépházban vannak, a szabályozás a balparton elhelyezetett kapcsolóteremből történik. Mivel az 5 gépegység az év 250 napján üzemben van, indításuk nem gyakori. Ezért csak a szabályozás távvezérlésű. A szabályozás központi irányítása lehetővé teszi, hogy — bár folyami erőmű — a jochensteini telep is résztvegyen a hálózati frekvenciaállandóság biztosításában. A turbinán átfolyó vízmennyiség 1—2 perces hirtelen felfokozásával ugyanis olyan teljesítménynövelést lehet elérni, amely a hálózatnak jelentős segítséget nyújt, a vízelhasználás pedig nem nagyobb, mint egy-egy hajózsilipelésnél. Az automatika a következő főbb beavatkozásokat biztosítja: 1. A turbinalapátszabályozó gyűrűt hirtelen zárás után 1—2 percre nyitva, a szárnylapátokat olyan állásszögbe fordítja, hogy üresjárásban is 50%-os a vízátbocsátás és a víz lefolyása folyamatosabb. A duzzasztótáblák leeresztése után a vezetőlapátokat újból zárja. 2. Egy-egy gép kiesésekor a duzzasztó felső táblájának gyors leeresztését megindítja. (Magasabb vízállások esetén, mikor szükséges, választókapcsolóval az alsó tábla emelése is előírható.) 3. A saját szükségletet átkapcsolja a kieső gépegységről egy másik, működő gépegységre. 4. A Diesel segédáramfejlesztőt megindítja és 30 s múlva, a saját hálózatra kapcsolja. Építés és üzem. Az építkezést olyan munkaszakaszokban kellett lebonyolítani, hogy közben a hajózás részére 80 m széles út mindig szabadon maradjon és az esetleges árvíz veszély nélkül le tudjon vonulni. Ugyanekkor a munkagödröket 4—5 m mély, erős sodrású vízben kellett kialakítani, s ezekben a sziklát az alapozáshoz 17 m mélyen kirobbantani. Az építkezést 3 munkaszakaszban végezték. Az /. szakaszban a balparti kb. 1 km hosszú munkatérben épült a 2 hajózsilip és az erőmű 3 gépegységnyi szakasza. Velük egyidőben a jobbparton, külön munkatérben a 6 közül 2 duzzasztónyílás építését kezdték meg. A balpart felőli mélyépítési munkák kb. 2 évet igényeltek. A körülzárás 6000 m

3/s-os árvíz ellen nyújtott biztonságot. — A jobbparti 2 duzzasztónyílás mélyépítési munkáinak befejezése után körülzárták a II. középső, szigetszerű munkateret, amely a duzzasztó már elkészült 2 nyílásához csatlakozó további 2 nyílást foglalta magában. A víz ekkor a sziget jobb oldalán, a 2 kész duzzasztónyílásban és bal oldalán, kb. 80 m széles szabad mederben folyt. Ezen a szabad mederrészen haladtak át a hajók is. A duzzasztó 2 középső nyílásának építése 7 hónapig tartott. Ebben az építési szakaszban, az építkezés 20-ik hónapjában, öntötte el valamennyi munkateret a 9600 m

3/s-mal tetőző 1954. júliusi árvíz. Az árvíz okozta késedelmet jó szervezéssel behozták és egyetlen lényeges határidőt sem kellett megváltoztatni. A II. építési szakasz munkáinak befejezésével egyidőben, az egész építkezés 23-ik hónapjában elkészült a déli hajózsilip is, és körül lehetett zárni a még hátralevő mederszakaszt, a III. munkateret, amelyben a még hátralevő 2 duzzasztónyílás és 2 gépegységnyi erőműszakasz épült. Ekkor a vízlefolyást a duzzasztó 4 nyílása, a hajózást a déli hajózsilip biztosította. A III-as munkatér körülzárása az alsó víz felől 5200 m

3/s vízhozamnak megfelelő szintig ért fel, de a felvíz felől csak 1,5 m-rel volt alacsonyabb a végleges duzzasztási szintnél. Az építkezés 30-ik hónapjában ui. az északi hajózsilip és a 4 kész duzzasztónyílás elzárótáblái, valamint 2 gépegység szerelésének befejezése után létrehozták a fent említett részleges duzzasztást és megkezdték az áramtermelést. Az építés közben termelt áramból származó bevétel jelentősen csökkentette az építési kamatokat, amelyek a 4 éves építési idő alatt még így is meghaladták a teljes költség 10%-át. Az építkezés 37-ik hónapjától, mikor a IÍI-ik munkatér mélyépítési munkája és az utolsó zsiliptábla szerelése is annyira haladt, hogy a munkateret eláraszthatták, a végleges duzzasztási szinten tartották a vizet. Ekkor már 3 turbina működött. A hátralevő 2 gépegység 1956. július végén kezdte el a termelést. A balpart melletti első és legnagyobb munkateret a sekély vizű részeken beton és földgátakkal, a mélyebb mederszakaszban vasszádpallókból készült 12 m magas és ugyanilyen széles szekrényes gáttal vették körül. Ezen a részen a sziklafeneket 3 m magasan kavics fedte, s ebbe verték bele a szádpallókat. A 8. ábra mutatja, hogy