Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

24 Nagy Béla a halállományra mérgezően hat (Helfer szerint) 50 гадД kénsav, 50 mg/l sósav, 100 mg/l salétromsav, 1,25 mg/l ammóniák, 0,1 mg/l fenol, 2,0 mg/l ciánkálium; a fenoltartalom 0,02 mg/l érték felett a halaknak fenol ízt ad; az ivóvízben a klór 1 : 10 millió—1 : 750 millió arányban is érezhető; a vízfolyások oxigén-gazdálkodására öntisztulására zavarólag hatnak a kémiai szennyeződések, mert lebontásukhoz aránytalanul sok oxigén szükséges. Az oxidációhoz szükséges oxigént a vízben oldott oxigénből vonják el, aminek hiánya elsősorban a halakat, másodsorban a halak táplálékául szolgáló organizmusokat pusztítja el; az olajok, zsírok a befogadók felületén szétterülnek, megakadályozzák a víz oxigénfelvételét és a vizet sok egyéb célra felhasználhatatlanná teszek. A szennyeződések az ipar sajátosságai folytán el nem kerülhetők. Mivel mértékük már régen meghaladta az élővizek öntisztulási képességét, és mert a szennyvíztisztítás ma már megoldott kérdés, az üzemekben a tisztítóeljárásokat feltétlenül alkalmazni kell. A szennyvízzel általában még tisztított alakjában is sok só kerül a vízfolyásbaAmíg a sótartalom nem több 1 g/l értéknél, sem a halállományban, sem az itatásnál nem okoz különösebb bajt. A konyhasótartalom 3—4 g/l értékig még elviselhető, de az állatállomány szaporodási képességét már károsan befolyásolja. Fémsókkal mérgezett szennyvizet azonban sohasem szabad a befogadóba engedni vagy öntözésre felhasználni. Többszörös felhasználás, ismételt felhasználás A vízgazdálkodás lényege az üzemek vízellátásának oly módon való megtervezése és megszervezése, hogy az ipartelep még akkor is kevés friss vizet használjon, ha a friss víz korlátlanul rendelkezésre áll. Ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy ezen a címen ne használjanak vizet ott, ahol egyébként a vízhasználatra szükség van. A friss víz szükséglet csökkentése érdekében igénybe kell venni azt a lehetőséget, hogy az üzemi vizet 1. többszörösen (a felhasználó helyeket sorbakapcsolva), vagy 2. ismételten (ugyanazon felhasználó helyen forgatva, cirkuláltatva) is fel lehet használni anélkül, hogy ez az üzemvitelben zavart vagy kárt okozna. Sajnálatos, hogy nehézipari üzemeink sem a többszörös, sem az ismételt vízfelhasználást nem kedvelik, mert mindkét esetben (de különösen a többszöri felhasználásnál) bizonyos üzemi fegyelmet kell tartani és a figyelmet meg kell osztani a tényleges termelőmunka és a mellékmunkák között. A többszörös vagy ismételt felhasználás ezenkívül valami újszerűt is jelent, aminek bevezetését a legtöbb esetben bizonyos ellenkezéssel fogadják, különösen, ha közvetlen haszna nem is látható. Azt azonban el kell ismernünk, hogy meglevő régi üzemekben ezeket a problémákat nem is olyan egyszerű megoldani, mert a helyhiány igen jelentős akadály lehet, és mert az üzemrészeket, vagy egy-egy üzemen belül a technológiai vízfogyasztókat annak idején nem úgy telepítették, hogy a vízellátást jelentős átalakítás nélkül lehetne változtatni. 1. A többszörös felhasználásnak két alapvető feltétele van: a) A korábbi vízhasználat során a nyomás nem csökkenhet le annyira, hogy a követő vízhasználat nyomásigényét már ne elégítse ki és