Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények

Merényi: A jochensteini vízlépcső 275 öntözőrendszerekig való vezetését is, ahol az öntözővizet az alaphálózatból szivattyúzással emelik ki. A Bácska és a Bánát belső területei nagy mennyiségű öntözővizet kívánnak. Ha ezt magasvezetésű burkolat nélküli csatornák szolgáltatnák, a belőlük elszivárgó viz erősen lerontaná a környező talaj minőségét. A vízlevezetés kívánta mélybevágású csatornahálózatot viszont csak egyes szakaszokon és aránylag csekély költséggel kell bővíteni úgy, hogy öntözővíz szállítására is alkalmas legyen. A magasvezetésű csatornák szivárgási veszteségét tehát nem kell drága gépüzemmel megfizetni. 2. A Bácska területe délkeleti irányban enyhén lejt. Ennek következtében csak a Dunából való vízkivétel lehet a megoldás, amelyre kél hely kínálkozik : Bezdán és Gombos. A mai tervnek ez a két vízkivétel lett az alapja, mert ebben az esetben a csatornaméretek csökkennek és még ugyanazt a csatornahálózatot lehet felhasználni vízlevezetésre és öntözésre is. Több vízkivétel esetén ez már nem volna lehetséges, amiért a Bácska öntözésének több vízkivétellel való megoldása nem volna gazdaságos. 3. A víziközlekedés fejlődésének mai fokán nem tudná visszafizetni a hajózási műtárgyak építésére fordítandó beruházásokat. Nagy hiba lenne azonban, ha nem biztosítanák a hajózás lehetőségét arra az időre, amikor már gazdaságilag megokolttá válik. Ezt pedig a nagy mennyiségű víz levezetéséhez és az öntözővíz szállításához megkövetelt nagyméretű csatornahálózat máris megteremtette. Ugyanez a helyzet a vízerőkihasználás tekintetében. A csatornarendszer alaphálózatában megvannak a vízlépcsők, ahol a vízerőműveket akkor fogják majd megépíteni, amikor a körülmények szükségessé, ill. lehetővé teszik. 4. A tiszai duzzasztómű építését a legnagyobb és legnehezebb problémák közé sorolják. Ezért a terv ebben a kérdésben nagyon óvatos. Pedig ennek a megoldásnak igen nagy előnye, hogy lehetővé teszi az egész bánáti rendszer gravitációs vízellátását, sőt a Duna és Tisza közötti csatornaszakasz jövőbeni kibővítésekor a Duna vizének a Bánátba való átvezetését is. 5. A potporanyi vízválasztó átvágása nem kevésbé nehéz kérdése a tervezésnek. De figyelembe keli venni, hogy az átvágás egyszersmindenkorra biztosítja a Bánát káros vizeinek levezetését. A' bevágás a vízválasztó legmagasabb pontján 22 m mély, és a 10 km-es átvágási szakaszon mintegy 10 millió m

3 földet kell megmozgatni. Természetesen nehézségek lesznek a talajvízzel is, mely az átvágás legmagasabb helyén 2—3 m-rel van a talaj szintje alatt, sőt az átvágás fenékszintje alatti rétegvizekkel is baj lesz. Azonban az átvágás nyújtotta előnyökért le kell küzdeni az építés során mindennemű nehézséget. Л tervezőknek a feltett öt főkérdés kapcsán készített tanulmányai, melyeket röviden ismertettünk, megmagyarázzák a terv mai alakját. A terv — mint láttuk — egyes részleteiben még ma sein kiforrott. Egyes szakaszok azonban már építhetők. Ezért a csatornarendszer szakaszos kiépítését fogadták el alapelvként. A különféle tervváltozatok kidolgozása igen nagy haszonnal járt, mert rámutatott a szakaszos építés ideje alatt elvégzendő további tanulmányokkal tisztázandó kérdésekre. Ihrig Dénes A DUNA JOCHENSTEINI VÍZLÉPCSŐJE

1 621,292 (436 + 43) Passau közelében, a jochensteini hegyek közé zárt 0,4ö "/oo esésű dunaszakasz 2203 fkm szelvényében felépült Közép-Európa egyik legnagyobb vízerőműve ( 1. kép). Az 1951 őszén megkezdett és 1956 végén befejezett építkezés 1,56 milliárd osztrák shilling (62 millió dollár) költségét fele-fele részben az erre a célra alakult osztrák és nyugatnémet állami vállalatok fedezték. Ugyanilyen arányban osztoznak az évi 840 millió kW'o energiatermelésen is. Leírásunk csak a szorosan vett vízlépcső építkezéseit ismereti részleteiben, a 26 km-re visszaduzzasztott folyamszakaszon szükségessé vált munkálatokat •Der Bau des Donaukraftwerkes Jochenstein. Österreichische Wasserwirtschaft, 1956. évi 5/6. szára — 111) lap, 107 ábrával és képpel. 10 Vízügyi Közlemények