Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - VI. Kisebb közlemények

-264 Kisebb közlemények ártéri területek töltésezését kívánták, és csupán a kisebb árvizekre kiépített töltésekkel. A mentesített területeket ezek szerint váltakozva mezőgazdasági vagy halászati célokra lehet, illetőleg kell hasznosítani. A vitából az utóbbi irányzat hívei kerültek ki győztesen, ezért 1930 és 1940 között a töltések a vázolt elv szerint épültek. A második világháború után az ármentesítés nagy lendületet vett, a most épült töltések azonban már a teljes ármentesítést biztosítják. Az elszikesedett terület kereken 120 000 ha, részben a nyugati síkságon, részben Munténia északkeleti részében. Az erózió következtében kopárrá vált területek kiterjedése 860 000 ha. Legnagyobbrészt a Szeret és Prut között, és Erdélyben, a Ktiküllők vidékén okozott az erózió tetemes károkat a mezőgazdaságnak. Az erózió elleni védekezés különösen Erdélyben volt eredményes. Jelenleg —- az ország egész területére kiterjedő tízéves talajvédelmi terv megvalósításán dolgoznak. A veszélyeztetett területeket fásítani fogják, elsősorban gyorsan növő fákkal, mint például a kanadai nyár, homokos területeken pedig az akác. A szél okozta erózió elleni védekezés érdekében erdősávok telepítését tervezik. 4. A vízgazdálkodás néhány időszerű kérdése. A nagymértékű tározások ellenére az ország két részében, Dobrudzsában és a Havasalföldön: az Olttól a Szeretig terjedő síkságon megmarad a vízhiány. Az utóbbi területen csak a száraz években fenyeget, de Dobrudzsában már a normális csapadékú évben is súlyos. Amíg azonban Dobrudzsában a Duna és a tengerparti édesvizű tavak bőséges készletei lehetővé teszik a vízigények kielégítését, a Havasalföldön igen nehéz a helyzet. A Duna ugyan itt is elegendő vizet szállít, minthogy azonban medre mélyen bevágódott, a vízszerzés költséges emeléssel jár. Száraz évben 4,85 milliárd m

3-t, vagyis 150 nappal számolva, kereken 370 m

3/s vizet kell pótolni. Ehhez becslések szerint egyedül ebben az országrészben 7—8 milliárd m

3 nagyságrendű tározótérfogatra volna szükség. Az Olttól a Szeretig terjedő síkság az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági területe, de ipari szempontból is fontos, mert az ország kőolaj forrásainak és kőolajfeldolgozóiparának, továbbá vegyiiparának legnagyobb része is itt települt. Az öntözés bevezetésével és az ipar fejlődésével jelentkező nyomasztó vízhiány megszüntetésére a következő munkálatokat javasolják: a) A Szeret folyó útjának megváltoztatása. Ennek keretében 190 m

3/s maximális vízszállítóképességű csatorna építése, melynek egyik ága egészen Bukarest alá jönne (2. ábra). b ) 150 m

3/s víz kivétele a Dunából, szivattyúzással. c) 2,7 milliárd m

3 víz tározása természetes és'mesterséges tavakban, a hegyvidéken. d) 500 millió m

3 víz tározása síkvidéki tározókban. A tározók az árvizek visszatartására, továbbá haltenyésztésre is felhasználhatók. e) Az ipari szennyvizek tisztítása és újrafelhasználása. Bukarest térségében ily módon mintegy 10 m

3/s víz nyerhető. f) Az ivóvízellátás céljaira 3 m

3/s vízhozam kivétele a felszín alatti vízadó rétegekből. * Jelentősége ta nemzetközi vonatkozásai miatt a Duna-delta kérdésével érdemes még részletesebben foglalkoznunk. A Delta-vidék területe 4340 km

2. Ebből a területből azonban mindössze 1,2%, vagyis 5300 ha hasznosítható mezőgazdaságilag, részben magas fekvés, részben a megépült védtöltések folytán. A Delta három ága közül az északi Kilia ág a Duna vízhozamának 67,5%-át szállítja, a déli Szt. György ág 17,3%-át, a középső Szulina ág pedig a legkevesebbet, a vízhozamnak mindössze 15,2%-át. Mégis ez az ág biztosítja a hajózás részére az összeköttetést a Fekete-tengerrel. A Kilia ág nagy mennyiségű hordalékából mintegy külön kis deltát épít. Az ág szállította hordalék egy részét a tengeráramlatok magukkal ragadják és a Szulina ág bejárata előtt rakják le. Finnek folytán a szulinai hajóút fenntartása mind nagyobb nehézségekkel jár és a távolabbi jövőben számolni kell a kis delta előretörésével.