Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - V. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Első rész

Üj-Kína vízgazdálkodásáról 251 a hegyek lábáig 178 m-t esik, és innen a tengerig, kb. 720 km hosszan márcsak mindössze 27 m az abszolút esése. Szelvényméreteit illetően a 9. ábra szolgálhat bizonyos támpontul. Középső folyásának a Hungtze tóig terjedő 490 km hosszú szakaszát nevezik. Ezen a szakaszon baloldalról hosszú, síkvidéki mellékfolyókat vesz fel (Hun, Ying, Kwo, stb.). Jobboldali mellékfolyói — pl. a Pi folyó (7. kép) — rövidebbek, de nagyobb esésűek. A Hungtze tótól a tengerig a mesterséges, ún. Kiangsu főöntözőcsatorna a főága. Ezen kívül még számos, nehezen áttekinthető mellékág is tartozik a folyó alsó szakaszához. A Huai vízgyűjtőjét ÉNy—DK irányban átszeli a Nagy Csatorna, amely ugyancsak résztvesz a folyók vízszállításában. Régen, kb. a XV. század végéig, a Huai vízgyűjtőterületének vize egységes, egészséges és természetes mederben talált lefolyást a tengerbe. Ekkor azonban a Sárga folyó megváltoztatva eddigi útját, betört a Huai vízgyűjtőterületére és kb. 3 és fél évszázadon keresztül az Alsó Huai szolgált torkolati szakaszául. Ez idő alatt a Sárga folyó hatalmas tömegű hordaléka annyira feliszapolta a medreket, 7. kép. A Huai egyik mellékfolyója, a Pi. Photo 7. The Pi Kiver, a tributary of the Huai Kiver 9. ábra. A Huai folyó mederszelvénye Pangpunál Fig. 9, Section o/ the Huai Kiver at Pangpu