Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - V. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Első rész

Űj-Kína vízgazdálkodásáról 241 vizeit vezetik le. 120 000 km

2-nyi teljes vízgyűjtőterületüknek kb. a fele esik kínai területre. A Mekong folyó 795 000 km

2 vízgyűjtőjéből kb. 150 000 km

2, 4200 km-nyi hosszának kb. a fele esik Kína területére. Forrásvidéke a kelet-tibeti Tangla hegységben van, közvetlenül a Yangtse forrása közelében, 5000 m magasságban. Majdnem 1000 km hosszúságban párhuzamosan fut a Yangtseval, keskeny vízgyűjtőterülettől kísérve, s néhol csak keskeny hegygerinc választja el medrüket egymástól. Itt több néven ismerik, pl. Lan-Tsiang, Chiamdo-chu stb. Szűk, szurdokszerű völgyekben folyva, 500 m magasságban éri el az országhatárt. Vízjárása torrens jellegű. Becsült maximális vízhozama a delta fölött 60 000 m Vs. Vietnamban, Szajgon közelében, deltatorkolattal éri el a Dél-Kínai tengert. Kínai területen nem hajózható. Az előbbi közelében, de tőle kissé DNy-ra ered a Sahveen folyó is, amely először tibeti Detananuchu néven folyik DK-i irányban, majd Lanchan-kiang néven dél felé. Vízgyűjtőterülete Kínában 178 000 km

2. Felső folyása hasonló a Mekongéhoz ; vele nagyjából párhuzamosan folyik, és Burmában ömlik a Bengáliöbölbe.i A Vörös és Fekete folyó, a Mekong, valamint a Sahveen hatalmas energiát tartalmaznak, amely az átlagos vízhozamnál 90,6 millió kW-ra tehető. Jelenleg azonban még a hasznosításuk gondolatával sem foglalkoznak behatóbban. Tibet legjelentősebb folyóját, a Tsang po-t, leginkább indiai szakaszának nevén Brahmaputranak ismerik. Ennek is csak felső folyása jut Kínára, alsó szakasza már Indiában fut végig és a Gangesszel egyesülve jut Kalkutta közelében jólfejlett delta torkolattal a Bengáli-öbölbe. 938 000 km

2 vízgyűjtőterületéből 380 000 km

2, 2900 km hosszának pedig valamivel több mint a fele esik Tibetr» Forrása 5000 m magasságon felül van; Ny—K-i irányban fut hosszú keskeny völgyben a Himalaya és a Transzhimalaya között. Ezen a szakaszán vízgyűjtőterülete is keskeny, mellékfolyói is rövidek. (Egy ilyen baloldali mellékfolyójának völgyébsn fekszik 3540 m magasságban Tibet fővárosa, Lhassa, amelyben a dalai láma székhelye is van). A Himalaya K-i végénél összeszűkült völgyekben délre fordul a folyó és úgyszólván teljesen ismeretlen, mély szurdokvölgyeken át, kb. 200 m magassagban hagyja el Kínát és lép az asszámi síkságra. Régebben nem is tudták biztosan, hogy a Brahmaputra a Tsang-po folytatása, és a Himalaya felől érkező folyót Dihong néven a Brahmaputra egy ágának hitték. Csak 1878-ban végzett vízhozammárések mutatták ki, hogy a Dihong folyó a két folyó közbenső szakasza. (Különben ugyanilyen bizoüytalanságok voltak a Salween és a Mekong folyó körül is. Középső szakaszukat egyes máig is forgalomban levő térképeken szaggatott vonalak jelzik). A Tsang-po-t szabálytalanul bekövetkező esőzések, a tavaszi és nyári olvadások és jégárak táplálják. A folyó közepes vízhozama 4200 m

3/s. Elméleti energiatartalma hatalmas, azonban a gyér lakosság és a gazdasági elmaradottság miatt úgyszólván teljesen kihasználatlan. Mindössze Lhassa mellett van egy kisméretű vízerőmű, valószínűleg a város részbeni ellátására. A fenti okok miatt jelentős vízépítkezéseket sem hajtottak eddig itt végre. A folyó zátonyos medre miatt a hajózás sem fejlődhetett ki. (Mint érdekességet meg kell említeni, hogy a század elején még állott egy állítólag többszáz éves, 137 m fesztávú, 2 láncra függesztett híd, amelyet azonban ekkor már csak kis vizeknél lehetett gyalogközlekedésre használni. Állítólag 8 hasonló híd vezetett át valamikor a' Tsang-pon).