Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - V. Rácz Iván: Új-Kína vízgazdálkodásáról. Első rész

Űj-Kína vízgazdálkodásáról 237 fogyatkozáshoz hasonló szürkületbe borítja az egész vidéket. Ugyanekkor azonban Kína déli és keletibb részeire a Földközi-tenger felől kelet felé húzódó téli ciklonok jelentős mennyiségű csapadékot szállítanak. A DK-i tengerpart mentén is kevésbé heves, de gyakori esőket okoz az ÉK-i irányú monszun. A hőmérséklet emelkedésével és a légnyomásviszonyok változásával a csapadékviszonyok is jelentősen megváltoznak. Amint a nyári monszun beáll, az óceán felől érkező trópusi eredetű nedves légtömegek birtokukba veszik a kontinenst és a-lassan hátráló sarki légtömegek nyomában hatalmas frontális esők keletkeznek. A kialakult front májusban leginkább Kwangsi és Kwangtung tartományok É-i része fölött helyezkedik el, és lassan húzódik É felé, míg júniusban eléri a Yangtse völgyét. Itt а К felé vonuló, nem trópusi eredetű ciklonok kifejlődésével kapja a Yangtse völgy a legnagyobb esőket. A frontális esők évszaka Ё felé haladva mindinkább rövidül. Észak- és Északkelet-Kína nyári csapadékait is a frontcsapadékok és helyi ciklonok együttes hatása eredményezi. Amint a 4. ábrán látjuk, Kína K-i részeinek évi csapadékmennyisége délről észak felé némileg csökken. Sokkal erőteljesebb a csökkenés NyF.Ny irányban haladva. Mongólia, Tibet és a Tarim-medence a téli monszunból természetesen nemigen kap csapadékot, a nyári monszun szállított nedves tengeri eredetű légtömegek pedig a környező hegyek tenger felé eső lejtőjén adják le páratartalmukat, még mielőtt elérnék ezeket a vidékeket. A Ny felől jövő áramlatokat a tibeti Felföld eltéríti irányuktól. Amilyen bőséges a csapadék a Himalája déli lejtőin, olyan gyér a tőle É-ra fekvő Tibetben. A Tarim-medencében fekvő Kashgarban például néha csak 80 mm, a Tekla-Mekan sivatagban pedig gyakran mindössze 5—10 mm az évi csapadék. A Gobi-sivatag keleti részén azonban már eléri a 300 mm-t. Amint az 5. ábrából is kitűnik, a legtöbb csapadék (az évi összegnek kb. 70%-a) a nyári hónapokban erőteljes záporok alakjában esik le. Pl. Taiwan szigetén, ahol az évi maximális csapadék 3000 mm, június és szeptember között legalább 1—5 olyan zápor van, amelyeknek napi összege 50 mm-nél nagyobb. Jelentkezésükben egyébként semmiféle szabályosság nem mutatható ki. Kelet-Kínában mindenütt előfordulhatnak rendkívül bő esőzések. Pl. 1931 júliusában a Yangtse völgyében 6 ciklon vonult végig, a havi csapadék sok állomáson 6—700 mm-re rúgott, ami kb. 3,5-szerese az átlagértéknek. d) Az éghajlat összefoglaló jellemzése Iíöppen szerint A felsorolt főbb időjárási tényezőket egybevetve alakul ki Kína éghajlatának képe. Földrajzi fekvése szerint Kína a mérsékelt, szubtrópusi és kis részben a trópusi övezetben fekszik. Ezen a szoláris tényezőktől függő beosztáson belül, az egyéb tényezők változatossága következtében újabb felosztás is lehetséges. A birodalom nagyobb része a kontinentális klíma hatása alatt áll, azonban a legdélibb vidékein és a DK-i partsávokon a csendes-óceáni klíma uralkodik. A csapadékmennyiség évi összege alapján viszont két részre oszthatjuk Kína területét: egy nyugati és északnyugati szárazabb övezetre. 500 mm-en aluli évi mennyiséggel, és egy lényegesen csapadékosabb, keleti és déli övezetre. Az éghajlat részletesebb jellemzésére a legalkalmasabb a Köppen-féle éghajlati övbeosztás (в. ábra).