Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - IV. Marjay Gyula-Oroszlány István-Wellisch Péter: A barázdás öntözés vízadagolásának megállapítása
224 Marjai—Oroszlány—W ellisch kalmazható általában, a következő években már meg tudjuk tervezni és valósítani azokat a kedvező barázdahosszakat, amelyekkel a kívánt öntözővízmennyiséget egyenletesen ki lehet szolgáltatni. Ez esetben azért célszerű a jelölt legkedvezőbb barázdahosszat figyelembe venni, mert —- mint előzőleg megjegyeztük — az öntözési idény folyamán a talaj nedvességállapotától függően is változhat a értéke. Az a változásának következtében azonban nem lesznek olyan nagyok az öntözési elemekben jelentkező eltolódások, hogy a — most már előzetes tapasztalatok alapján választott — kialakított barázdahossz miatt ne találnánk már adatot táblázatunkban a barázdába bocsátandó vízhozam értékére, az adagolási időre. Az erősen repedező talajok okozhatnak csupán nehézségeket, ha az öntözést elhanyagoljuk, és túlzott repedezés áll elő. A táblázatok segítségével újonnan berendezendő öntözőtelepek öntözésének módszerére is következtetést vonhatunk le, ha kísérlettel előre megállapítjuk, hogy melyik táblázat volna alkalmazható. Ha az alkalmas táblázat alapján nem lehet az öntözést gazdaságosan végrehajtani, meg kell gondolni, hogy nem volna-e célszerűbb az esőszerű öntözés. Előfordulhat ugyanis, hogy ha a víznyelés sebessége kicsi, tehát csak kis vízmennyiséget lehet egyszerre kiszolgáltatni, túlságosan gyakori öntözésre volna szükség, vagy pedig már eleve számolni kell csurgalékvízek keletkezésével. Ha pedig a talaj víznyelési sebessége nagy, tehát csak rövid barázdák alkalmazhatók, a sűrű vízelosztó hálózat teheti gazdaságtalanná a barázdás öntözőmódszert. Mint látható tehát, a táblázatok nemcsak a vízzel takarékos és pontos öntözés megvalósítását teszik lehetővé, hanem módot adnak arra is, hogy előzetesen gazdaságossági vizsgálatokat végezzünk az alkalmazandó öntözőmódszer célszerű megválasztása érdekében. A táblázatok helyes alkalmazásának feltétele természetesen az, hogy a barázdákba bocsátott vízhozam nagysága ismert legyen. Azt viszont minden nehézség nélkül meg lehet kívánni, hogy az öntöző ismerje a csatornájába érkező vízhozamot. Az ideiglenes csatornákba bocsátott vízhozam nagysága a vízkivételnél alkalmazott szivornyákkal egyszerűen ellenőrizhető. Ennek megfelelően tehát csak az a feladata, hogy az ideiglenes csatornába érkező vizet annyi barázda között ossza szét, hogy az egy barázdába jutó vízhozam feleljen meg a táblázat adatainak. Ott, ahol nincs korlátlan mennyiségben víz, tehát takarékosan kell bánni a vízzel, vagy ahol a szeszélyes időjárás miatt nagy gondot kell fordítani az óvatos öntözésre, meg lehet követelni a vízmérést, mert ez a termelők érdeke, hiszen a termésmennyiségek növekedése nagymértékben függ a pontos vízadagolástól. A fentiek alkalmazásával kapcsolatban még egy megjegyzést kell tennünk. A táblázatok csak akkor használhatók, ha a barázdák nem futnak emelkedőnek. Az öntözés megtervezésekor gondosan ellenőriznünk kell, hogy a barázdákban a víz mindig lejtő irányában haladhasson. Ne engedjük meg azonban sohasem, hogy a barázdák esése nagyobb legyen, mint 100 m-ként 60—80 cm. Ott, ahol a természetes terepviszonyok kedvezőtlenek a vízszétosztás gazdaságos és fenti elv szerinti megvalósítására, tereprendezésre van szükség. A tereprendezéssel olyan terepviszonyokat állíthatunk elő, melyek ideálisan alkalmasak az egyszerű, gazdaságos szétosztás végrehajtására. *
