Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - III. Nagy Béla: Nehézipari üzemeink belső vízgazdálkodása

NEHÉZIPARI ÜZEMEINK BELSŐ VÍZGAZDÁLKODÁSA NAGY BÉLA 628.1 : 669.1 Az utóbbi években több tanulmány és cikk látott napvilágot nehézipari üzemeink vízgazdálkodásáról. Már a cikkek számából is arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi állapot sem vízgazdálkodási, sem nemzetgazdálkodási szempontból nem kielégítő és з szakmabeliek igyekeznek a kérdést megoldani, a sok évtizedes mulasztást pótolni. A „mulasztás" kifejezés talán erősnek tűnik, hiszen a régebbi időkben ipartelepeink vízigénye — és ennek megfelelően az elfolyó szennyvíz mennyisége — a mainak csak töredéke volt. Néhány szakember azonban már akkor lát La vízkészletünk számbavételének és az ipartelepi tervszerű vízgazdálkodás szükségességét. Igyekezetük azonban eredménytelen maradt, nem utolsósorban azért, mert az csak „természetes", hogy folyik a víz, ha kinyitom a csapot. Az utóbbi évek nagymértékű iparosodása újabb és újabb vízigényt jelentett, aminek kielégítése többszörös nehézséget okoz. Az ország vízkészletének időközben megtörtént felmérése élesen rávilágított általános vízszegénységünkre, de eddig rövid volt az idő ennek tudatosítására, s végül: a vízellátás tetemes beruházást igényel, aminek ellenértéke, jövedelmezősége, termelési értékben vagy általában pénzben ki sem fejezhető. A második világháború végéig az ipar - és ezen belül a nehézipar — vízellátásának megoldása az ipartelep „magánügye" volt, következésképpen a vízfogyasztás nagyságrendje sem vált ismerétessé. Műegyetemünkön sem tanították, hogy pi. egyetlen vaskohászati üzemünk napi vízforgalma nagyobb lehet, mint az akkori milliós fővárosunk napi vízfogyasztása. A továbbiakban az egyik leginkább vízigényes iparág, a nehézipari üzemek vízgazdálkodására szeretnék rámutatni abban a reményben, hogy soraim hozzájárulnak majd a vízellátási nehézségek enyhítéséhez is. Vízigények, fogyasztási normák Arra a kérdésre, hogy az egyes gyártási folyamatokhoz mennyi víz kell, a gyártástechnológia ismeretében aránylag könnyű felelni. A statisztikai adatok, a hasonlóság vagy konkrét számítások megnyugtató határok közé szorítják a vízfogyasztás értékét, annak ellenére, hogy látszólag azonos termelési célt szolgáló berendezések vízfogyasztása nagyságrendileg különbözhet egymástól. Különösen áll ez a kohászati berendezésekre, de hasonló a helyzet az acélgyártás és a nyersvasgyártás terén is. Példaképpen meg kell említenem, hogy még száz évvel ezelőtt is a nagy olvasztókohók víz nélkül, tehát hűtés nélkül üzemeltek, míg egy mai, úgynevezett korszerű kohó vízfogyasztása — a nyersvas termelésre vonatkoztatva — 2 Vízügyi Közlemények