Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - III. Szesztay Károly: Tájékoztató a vízfelületek párolgásáról

lí)180 Szesztay Károly szabványosított 1 m átmérőjű, 25 cm vízmélységű párolgásmérő kádak észlelési adatait — amint az ábrán látjuk —, a vizsgált víztest méreteitől függő tényezővel kell megszorozni. Kellőszámú kiindulási adat hiányában csak az igen kicsi (a. görbe) és a rendkívül nagy (b. görbe) víztömegek esetére állapították meg a javítótényező értéket. A javítótényező évi változása és a víztest kiterjedése közötti kapcsolat számszerű meghatározásához még további összehasonlító vizsgálatok szükségesek. Jó eredményeket (homogén adatsort) párolgásmérő kádaktól is csak igen gondos észlelési munka esetén lehet várni. A szél által az edénybe befújt vékony porréteg, a kádakba belefulladt rovarok olajos váladéka, a madarak fürdése, a közeli fák vagy épületek időszakonkénti árnyékhatása, kemény víz alkalmazása esetén a fokozatosan növekvő sótaitalom. . . stb. okozta mérési hibákat jól elhelyezett berendezések esetében is csak igen körültekintő munkával és az adatok folyamatos ellenőrzésével lehet kiküszöbölni. Hazánkban a Vízgazdcilkodási Tudományos Kutató Intézet helyezett el pá1. ábra. A párolgásmérő kád adataiból a víztest méreteitől függő javító-tényező segítségével kapjuk a természetes vízfelületek párolgását. (Berry IV. és Stichling W. nyomán) Fig. 1. The relation between evaporation from natural water surfaces and from evaporation pans for the months \Iay — September, after W. Berry and W. Stichling. (a) small surfaces, (b) large lakes and reservoirs rolgásmérő kádakat Kecskemét közelében (a „Komlósi Imre" telepen) 1951ben, továbbá Szarvas közelében (a bikazugi Holt-Körös ágon) 1955-ben és Kisújszállás környékén 1956-ban. A Komlósi telepen végzett észlelésekről Ubell Károly munkái [4 és 6] és az Intézet fentebb említett kiadványa [7] nyújt tájékoztatást. Megfelelően sűrű állomáshálózat és elegendő hosszú adatsorok átlagértékei alapján megszerkeszthető a vízfelületek párolgási térképe. Az Egyesült Államok területéről 150 állomás 50 évre visszanyúló adataira támaszkodva 1944-ben R. E. Horton szerkesztett ilyen térképeket az évi, valamint május—október és november— április-i időszakra vonatkozóan. A térképek adatai a helyi körülményeket és a víztest kiterjedésétől függő hőtározódási viszonyokat természetesen nem veszik figyelembe, a tervezés számára csak tájékoztató alap-adatokat szolgáltatnak. Nagyobbarányú tervezéseknél a létesítmény helyén ideiglenes észlelő állomást létesítenek. A helyszínen mért rövid (néhány hónapnyi, vagy 1—2 évnyi) adatsort egybevetik a párolgási térkép szerkesztéséhez alapul szolgált legközelebbi állomások adataival és így állapítanak meg javítási tényezőket. Berrynek és Stichlingnek az 1. ábrával kapcsolatosan említett vizsgálata rámutatnak, hogy a párolgás éven belüli eloszlását jellemző párolgási térképeket tulajdonképpen csak adott tömegű víztestre szabad szerkeszteni és a térképről leolvasott adatok a szóbanforgó víztest méreteinek megfelelően javításra szorul-