Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
2. füzet - II. Babos Zoltán-Bokor Mihály: A növény- és állatvilág szerepe az árvédelmi biztonság kérdésében
176 Babos-—Bokor Az anyaggödrök lecsapolásáról és feliszapoltatásáról mindenütt gondoskodni kell, majd területük a fentiek tiszteletben tartása mellett szükség szerint a védőerdőkhöz kapcsolható. Itt említhető meg, hogy külföldön egyes helyeken — elsősorban a fahozam növelése érdekében -— felvetették a töltéselőterek, sőt a mentett oldali gátrézsű és a korona fásításának gondolatát.Német és svájci példákra, valamint a hollandiai és a Pó-menti árvízkatasztrófával kapcsolatban szórványosan megállapított esetekre hivatkozva bizonyítani kívánják, hogy a töltés anyagát sűrű gyökérhálózatukkal jól megkötő fafajok ültetésével a védőgátak árvédelmi biztonságát jelentékenyen növelni lehet és a növényzettel betelepített töltések az árvizek romboló hatásával szemben állékonyabbak, mint a növényzet nélküliek. A kérdés megítélésénél alapvető különbséget kell tenni a hivatkozott példák és hazai viszonyaink között. Hosszú, tartós árvizeink a védővonalakat összehasonlíthatatlanul másképpen veszik igénybe, mint a sebesfolyású hegyvidéki folyók és tengeri szökőárak órák alatt lefutó gyors áradatai. Sok évtizedes, súlyos károkkal megfizetett hazai tapasztalataink e tekintetben is a leghatározottabban elutasítanak minden kockázatvállalást. Nem megfelelő gyökérzetű fafajok telepítése, a helytelen fahasználat, a faállomány elöregedése, a gyökérsarjak gondatlan kezelésé nemcsak a kikorhadó gyökérzet nyomán keletkező nagyon veszedelmes üreg- és járathálózat kifejlődését segítené elő, hanem állandóvá tenné a széldöntésekkel, viharok idején a gyökerek körüli talajrészek fellazulásával agáttestekben feltétlenül bekövetkező roncsolódásokat. A pesti egyetemen működött Institution Geometrico-Hidrotechnikum egykori vízépítéstan-tanára, Petzelt József már 110 évvel ezelőtt hirdette tanítványainak a növényi gyökérzet és az állati kártevők tevékenységének nagyon káros hatását a védőgátakra. Pontokba foglalt tételei ma is helytállóak. 1. A gátfenntartási munkákat kívánatos az évtizedeken át jól bevcilt hagyományos keretek közt, a védőövezetekkel kapcsolatos tennivalók ellátásával kibővítve végezni, és ismét fontosságuknak megfelelően értékelni. A gátőrök munkakörét és kötelezettségeit, a gátőrjárások kiterjedését az előadottak szerint újra kellene szabályozni, különös tekintettel az állati kártevők és a gyomnövényzet erősen elhanyagolt irtására. •5. Kívánatos az idevonatkozó országos szabványok előírásainak gondos felülvizsgálata az 1954. és 1956. évi rendkívüli árvíz tapasztalatai, az időközben készített tanulmányok és vizsgálatok alapján, valamint az új szemlélet szerint kiegészítésük, megváltoztatásuk. A védőgátak építését és fenntartását illetően célszerű lenne olyan egységes ú j országos szabványt készíttetni, amely az összes ezzel kapcsolatos korszerű rendelkezést, különlegesen végzendő munkaféleségeket egyesítené, és ezzel biztosítaná árvédelmünk országos fontosságú fejlesztési kérdésének az egységes szemléletét. 6. Árvédelmi töltésrendszerünk korszerűsítésének tervét neni T a szabványszelvények szerint, hanem az állékonysági vizsgálatok eredménye alapján szerkesztendő mintaszelvényeknek megfelelően kívánatos elkészíteni. Az egyenlő biztonság elve csak ezáltal lesz a tervben teljes mértékben érvényesíthető. Ennek a tervezési munkának nélkülözhetetlen alapanyaga töltésrendszerünk árvédelmi hossz-szelvénye, az összes észlelt hibás szakaszok (roskadás, csúszás, szivárgás, átázás, szakadás, fakadó vizek stb.) gondos bejelölésével. Ezeken kívül fel kellene tüntetni a töltésmenti növényzet nemét és fontosabb adatait (például esetleg a múltban kiirtott erdők kiterjedését és fafajait stb.), az állati kártevők tevékenységének jellemzőit, az altalajviszonyokat, a töltés építésének és esetleges átépítésének, megerősítésének adatait, építési anyagát, az előterek és anyaggödrök méreteit, jelenlegi állapotát. Ezeknek a hossz-szelvényeknek az alapanyaga annakidején minden ármentesítő társulatunknál megvolt.
