Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

2. füzet - I. Gnädig Béla-Márkus Gyula-Thoma József: A víztartályok építésének fejlődése hazánkban

Víztartályok építésének fejlődése 145 gyűrű és a fenékrész közötti munkahézag zárható volt. A jó kapcsolat elérése céljából a csatlakozási helyen a keresztmetszetet megnöveltük és lépcsőztük (lásd 8. ábra). Igen nagy előnye a szerkezetnek, hogy csupán egy munkahézag van, és az sem a legnagyobb víznyomás helyén. A háromrétegű vízzáróvakolatot egyszerű állványzatról hordták fel. 5. kép. A lencse alakú medence az építés befejezése után (1958. jan.) Photo •>. Le bassin à forme (le lentille après son achèvement (janvier l9r>8) Az elkészült tartályokat (5. kép) két hét alatt, fokozatosan töltöttek meg. Szivárgást sem akkor, sem azóta nem észleltek. Az eredmény nemcsak a szerkezeti megoldás helyességét igazolja, hanem a kivitel jóságát is dicséri. A lencse alakú medence tehát kiállta a próbát. összehasonlítás céljából az I. táblázatban közöljük a 2 X 1500 m

3-es lencse alakú és egy zárkamrával egybeépített 3000 m

3-es monolit medence főbb anyagainak kimutatását: I. táblázat Földmozgatás m

8 Vasbeton В 200 Bt 200 m

s Aljzat ni

3 Betonacél ' Zsaluzat m" 3 rétegű vízzáró vakolat m" Sima vakolat m' Fekete szigetelés m* 2x1500 m

3 lencse alakú medence 4560 488 255 58,0 418 1740 274 1140 kezelőkamra 1630 86 4,5 5,2 443 — 396 — 3000 m

3-es medence 4910 889 130 • 75,9 3530 1850 900 750