Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - II. Holló István: Az ivóvízellátás helyzete hazánkban

AZ IVÓVÍZELLÁTÁS HELYZETE HAZÁNKBAN HOLLÓ ISTVÁN 628.1(439.1) Néhány évtized távlatából vizsgálva hazánk ivóvízellátását, megállapítható, hogy a kormányzat hosszú időn keresztül nem foglalkozott olyan behatóan ezzel a kérdéssel, mint ahogy a lakosság érdeke megkívánta. A szakemberek az 1938. évi Országos Ivóvízellátási Nagygyűlésen hangot is adtak ennek, de eredménytelenül. A II. világháború befejezése után, a károk helyreállításával egyidejűleg, szervezési vonalon is megindult a „rekonstrukció". Megalakult az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, amelynek ivóvízellátási osztályára várt, hogy a helyzet felmérése után a szükséges intézkedéseket megtegye. Az OVII munkája rövid fennállása alatt (1948—1951) eredményes volt, de az átszervezések folyományaképpen a majdnem évente változó főhatóságok minden igyekezetük és jószándékuk mellett sem tudták az ivóvízellátást a lakosság és az ipar növekvő igényének megfelelő mértékben javítani. Az ötéves tervben sok új vízmű létesült, régi vízművek bővültek, de szervezet szempontjából a kérdés egységes irányítása csak 1957. január 22. óta tekinthető megoldottnak, amióta a kormányzat az ivóvízellátás, csatornázás és a helyi vízkárelhárítás főhatósági jogkörébe tartozó minden feladattal az Országos Vízügyi Főigazgatóságot bízta meg. Ez a történelmi visszapillantás magyarázza azt is, hogy miért nem tudunk ma még hazánk ivóvízellátásáról olyan hivatalos statisztikai adatokkal alátámasztott helyzetképet adni, mint amilyent sok európai állam szakirodalmában megtalálhatunk. Hosszabb ideig tartó egységes irányítás szükséges ahhoz, hogy megfelelő nagyságrendi felosztásban teljesen pontos adatok álljanak rendelkezésre. A hivatalos adatközlések megjelenéséig azonban megkíséreljük feldolgozni az 1955. év végi hazai helyzetet annak előrebocsátásával, hogy tanulmányunk teljesen pontosnak és minden részletre kiterjedőnek nem tekinthető. 1. A jelenletji ellátoltsiu) Az 1955. év végén hazánk lakossága 9 861 314 volt [1], míg a közüzemi vízmüvei ellátottak száma becslés szerint alig haladja meg a 2,5 millió főt (mintegy 25%). Ha ebből levonjuk a fővárosi ellátottakat, látható, hogy a 8 millió nem fővárosi lakosból csak mintegy 0,9 millió élvezi a közüzemi ivóvizet. Ehhez még hozzászámíthatok azok a vidékiek, akik jó falusi közkutakból és ún. törpe vízmüvekből kapják a vizet. Törpe vízmiivön falusias jellegű településeken létesült, olyan központi kezelésű vízszolgáltató művet értünk, amely általában utcai közkifolyók útján szolgáltatja a vizet és napi víztermelése legfeljebb 100—200 m

3. A közkutas vízellátás fogalma alá a közterületen létesített ásott vagy fúrt kutak vizét használó lakosok tartoznak. A falusi közkutak egy része azonban nem ad kifogástalan vizet.