Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)
1. füzet - VII. Kisebb közlemények
Starosolszky: Csóelágazások nyomásviszonyai 117 viszonyszámának négyzetét, a keresztmetszetek viszonyára jellemző állandót <f-vel jelöltük. A i'őeső b iránya és a mellékág közötti szöget ő-naik nevezzük, míg a ioeső átmérőhöz (jelen esetben 150 mm) viszonyított r lekerekítési sugár g jelet kapott. A 2. ábrán bemutatott, kísérletileg vizsgált idomdarabok jellemző adatait az I. táblázatban foglaltuk össze. I. táblázat A vizsgált idomok jellemzői Az elágazás geometriai jellemzői Az idom sorszáma a 2. ábrán Az elágazás geometriai jellemzői i 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 <P 1,00 0,69 0,44 0,28 0,16 1 1 1 1 1 1 ö 90° 90° 90° 90° 90° 45° 60° 75° 105° 120° 135° e 0,10 0,02 0,04 0,04 0,03 0,10 0,08 0,12 0,12 0,08 0,10 A vízhozammérést a német mérnök-egylet (VDI) szabványa szerinti mérőperemmel végezték és a 150 mm átmérőjű esőben 116,2 mm átmérőjű szűkítést helyeztek el. Az egyes ágak közti nyomáskülönbséget a piezométer-esövekkel mérték. Az energiamagasságot - mint említettük — úgy határozták meg, hogy a piezométer-leolvasáshoz hozzáadták a számított sebességmagasságot. A kiágazás szelvényében - a hirtelen szelvényváltozás jelenségéhez hasonlóan — a tényleges veszteségnél nagyobb helyi nyomásesés következik be, ennek egy részét azonban visszanyerjük. Az energiaveszteséget a 3. ábra szerint a esősúrlódásra jellemző energiavonal meghosszabbításával kapjuk. Az energiaveszteség Pe V} p b VI He — llb = b — — y ki y ¿y (2) A csősúrlódásból eredő nyomásra a kísérleti eredmények szerint az alkalmazott eternitcsövekben a V — k J°' 55 5 J?0.6J5 egyenlet volt jellemző, ahol v a középsebesség, .1 a nyomásvonal esése, R a hidraulikus sugár, és k a 140 körüli értékű érdességi tényező. A vizsgált áramlási viszonyok két csoportba sorolhatók: /. a b jelű föcsőben érkező víz megoszlik (az elágazás esete), 2. a b jelű esőben érkező vízhozamhoz az e jelű csövön jövő vízhozam hozzáadódik (a csatlakozás esete). A mindkét esetre azonos felépítésű képletekbe Q e az 1. esetben pozitív, a 2. esetben negatív előjellel helyettesítendő. A fentiek szerint a vizsgálatokból hiányzik az az eset, mikor az e irányából érkező vízhozam a b és k irányban megosztva folytatja útját. A kísérleti eredmények összehasonlíthatósága és általánosíthatósága céljából a mért mennyiségeket méret nélküli viszonyszámokként fejezték ki. Az e jelű elágazás vízhozamát a három csőszakasz közül a legnagyobbhoz (elágazásnál a belépő b ág vízhozamához, csatlakozásnál a kilépő k ágéhoz) viszonyítják és q-val jelölik. A két-két ág közti viszonyított energiakülönbséget, mint veszteségtényező-jellegű állandót ¿-val jelölik és a nagyobb sebességű ág (e/ágazásnál a b, csatlakozásnál a k) sebességmagasságához viszonyítják.
