Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

Markó: Bécs új ivóvíztározója 113 ban, egyre szélesebbé válnak. Az elosztó és befogadó fal az utolsó pillérközben, ahol a fenék már rézsűs, teljesen hiányzik. Ez az elrendezés négy-ötször több vízmennyiség keresztüláramoltatására nyújt lehetőséget, mint az eddigi megoldások. Ugyanakkor biztosítja a víz egyforma hőmérsékletét és állandó erőteljes keringését. A befogadó csatorna keresztmetszete alul elszűkül, mert csak így lehet biztosítani, hogy a kamrán áthaladt víz alsó, lassabban mozgó rétege is újra bejusson a szivattyúba. A vezetékrendszer. A nagytározó 1600 mm átmérőjű távvezetéke a vízkivételi aknából ágazik ki a tározó medence fenékszintje felett 14 m magasságban. Mivel a medence vízoszlopmagassága 10 m, a különböző súrlódási veszteségek leküzdésére 4 m sztatikus magasság maradt. A tározó homlokfala előtt 300 m hosszú járható csőcsatorna készült. Ebbe ágazik be a fővezetékről az egyes kamrákhoz vezető 4 db 600 mm-es tápvezeték. A leágazásoknál a fővezeték 1600 mm-es átmérője fokozatosan 1200, illetve 900 mm-re csökken. A kamrák előtti csőcsatornában kapnak helyet a vízmérő és elosztóberendezések, továbbá a túlfolyó, fenékkiürítő és öblítő-vezetékek is. Valamennyi tolózárat a központi vezérlő teremből kapcsolható elektromotor működteti. Elektromos közlőberendezése van a vízmennyiség- és vízállásmérőnek is. A világítást is figyelembe véve mindehhez igen sok (kb. 250 km hosszú) kábel kellett, amelyet legnagyobbrészt a csőcsatornában helyeztek el. Egyedül az A jelű kamrában 120 db elektromos távjelző hőmérőt építettek be és 36 vízmintavételező helyet készítettek. A vízmintavételező nyílásokon át a kamra 200 pontjáról vehető ki bakteriológiai vizsgálati anyag. A B és C. jelű kamra közötti választóvonal tengelyében épült a mérő- és vezérlő terem (í). ábra), ahová a mérőeszközök és távvezérlésű szerelvények kábelei összefutnak. Ezt a helyiséget külön üzemi telefon köti össze a vízművek bécsi központi vezérlő termével. Az egyes kamrákból elvezető csövek 1200mm átmérőjű gyűjtőcsőbe torkollnak, amelyből egy-egy 1200 mm-es és 600 mm-es mérőcső ágazik'ki. A kétféle csőátmérőre méréstechnikai okból volt szükség. Az 1200 mm-es el vezetőcső gyűjtőmedencébe torkollik, ahonnan a víz már 350 m hosszú szabad felszínű csatornában folyik tovább, és egy gyűjtőaknába leejtve kerül bele a városba vivő víztávvezetékbe. A torkolati bukás azért szükséges, hogy a távvezeték vissza ne duzzasszon a kamráktól elvezető csatornákba. Megemlítem még, hogy a kamrák alján leülepedő hordalék eltávolításáról is gondoskodás történt. Az esésben levő kamrafenék legmélyebb vonalában iszapfelfogó folyóka készült. Ez 500 mm átmérőjű iszapvezetékben folytatódik és zsompban végződik, amelyből az üledéket szennyvízszivattyúval emelik ki. Víznyelő kutak. Külön gondot okozott a medencék gyors kiürítésének biztosítása, mert 2000 l/s vízmennyiség elvezetéséről kellett gondoskodni. A víznek a távvezetékbe való visszaengedése a rendkívüli alkalmakkor bekövetkező esetleges fertőzés miatt nem engedhető meg, a legközelebbi befogadó pedig 5 km távolságban van. De mivel az adott helyen a talajvíz átlag 30 m mélységben van, és az altalaj 50 m mélységig kavics, önként adódott az a gondolat,' hogy a medencékből kiürített vizet legegyszerűbb a talajjal elnyeletni. A kavicstalaj nyelőképességére jellemző, hogy az 5 m átmérőjű, 10 m mély kísérleti víznyelő kút'lOO l/s vízmennyiséget nyelt el 1 éven keresztül anélkül, hogy teljesítménye csökkent volna. Ez érthető is, mert a távvezetéken érkező forrásvíz alig tartalmaz lebegtetett hordalékot. 8 Vízügyi Közlemények 9. ábra. A nagytározó központi mérőés vezérlőterme