Vízügyi Közlemények, 1958 (40. évfolyam)

1. füzet - VI. Dr. Papp Szilárd: Fúrt kutak korrozió elleni védelme

102 Papp Szilárd. zetben levő vizet, tehát mindaddig folyatjuk, illetve szivattyúzzuk, amíg a víz kitisztul, vagy már csak gyengén opalizál. Ezután a mésztej adagolását megismételve újból 10—12 órai állás következik, majd újabb folyatás, illetve szivatytvúzás. Az adagolást naponta kétszer célszerű elvégezni, reggel és este. Az adagolt mésztej mennyisége a kút mélysége, a csövezet átmérője, a víz hőmérséklete, karbonát-keménysége és szabad szénsavtartalma szerint változik. Ügyelni kell rá, nehogy túladagolás következzék be, mert ez esetben nem védőréteg, hanem fedőréteg alakul ki, mely nem elég tömör és ezért nem véd tökéletesen. Az adagolandó mésztejmennyiséget annyira kell hígítani, hogy 2—3 vederrel a kút csövezetébe lehessen tölteni. A leírt, kis költséggel elvégezhető kezeléssel 2—3 hónap alatt kialakul a kút csövezetének belső falán a mesterséges védőréteg. Közben a kút vizének vastartalmát minden tisztítószivattyúzás, illetve folyatás után ellenőrizzük. A vegykezelést addig kell folytatni, amíg a vastartalom állandósulni látszik. Ezt követően a víz vastartalma • többnyire még csekély mértékben tovább csökken, mivel a vegyi anyagok hatására keletkező védőréteg kezdetben lazább szerkezete a kút használata közben tömörré alakul és szilárd egyenletes kérget alkot, amely még csekély mészre agresszív szénsavtartalom esetén is kellően ellenálló. Példaképpen megemlítem, hogy a legújabban kidolgozott mészhidroxidos eljárással Üllőn egy 48 m mély kút vizének 8,05 mg/l vastartalmát 0,21 mg/l-re . sikerült csökkenteni. A vegykezelés megvédi a kutat az idő előtti tönkremeneteltől és minden költséges béléscsövezés mellőzhető volt. Ily módon keresztmetszetszűkülés, és vele kapcsolatos vízhozamcsökkenés sem következhetett be. A vegykezelés költségei, a negatív artézi kutaknál szükséges tisztítószivattyúzások költségein kívül, általában mindössze 20—30 mázsa égetett mész beszerzési árának felelnek meg. Elektrokémiai védőrétegek. A mesterséges védőréteg elektrokémiai úton való kialakítására is történtek már kísérletek. Az eljárás azon alapszik, hogy a kút vascsövezetét katódként kapcsolva az áramkörbe, a furatba anódnak kapcsolt 1—2 m hosszú szondát bocsátunk le, és szakaszról szakaszra elektrolizálunk. Az ellenállás csökkentése céljából jól oldódó elektrolitot adunk a vízbe. Az egyenáram hatására a katódon, vagyis a megvédendő csövezet belső falazatán, alkáli fémek ionjai válnak ki, amelyek a vízzel egyesülve lúgot képeznek és ily módon alakul ki a falmenti lúgosság. Ennek hatására megindul a kalciumkarbonát kiválása, mely, ha a folyamat lassú, védőréteget képez. Gyors kiválás esetén a védőréteg nem elég tömör. * Az eljárást hazánkban is kipróbálták már, azonban mind ezideig még nem tudott elterjedni. Valószínűleg a nagyobb felszerelés szükségessége az oka, hogy a meszes eljárással szemben gazdaságilag még nem versenyképes, bár a védőréteg kialakulása gyorsabb. Elektrokémiai eljárás a katódos védelem is, amely már több mint 100 éves múltra tekint vissza. Első ízben hajókon tapasztalták, hogy ha kis mennyiségű cinket helyeztek el a rézfelületekkel érintkezésben, megállt a réz korróziója. Ezt a megfigyelést azóta számos kutató értékesítette. A katódos védelem lényege az, hogy a megvédendő fémtest egész föld alatti vagy víz alatti részét katódként iktatják egyenáramú áramkörbe. Az- áram az áramforrás pozitív sarkától vezetéken az anód földelésbe megy át, ahonnan a