Vízügyi Közlemények, 1957 (39. évfolyam)

1-2. füzet - IV. Kovács György: A tiszaburai mérnökgeológiai vizsgálatok értékelése

Mérnökgeológiai vizsgálatok 149 1. ábra. A vízlépcső helyszínrajzi vázlata az itt lemélyített fúrások és a vizsgált szelvények helyének feltüntetésével Fig. 1. Site of projected dam with location of bores and the examined cross sections (1. Exploratory bores. — 2. Location о/ cross sections examined. — 3. Location of dam and cut according to previous plans) Rétegtani leírás A vízlépcső környezetében a felszín magassága a 88 m Adria feletti szint körül ingadozik. A felső 21—26 m-en •— tehát átlag a 65 m A. f. szintig — az egyes fúrásokban feltárt rétegek mind a talajmechanikai jellemzők alapján, mind a geológiai vizsgálatok szerint jól azonosíthatók. Az összetartozó rétegek közelítően vízszintesek. Eddig a mélységig a rétegeket két csoportba foglalhatjuk össze. A felső rétegsor — a pollenanalitikai vizsgálatok

2 tanúsága szerint is — holocén kori. (Lásd a pollenanalitikai vizsgálatok jellemzésére bemutatott 9. ábrát, amely a 309. fúrás vizsgálati eredményét ábrázolja.) Zömében vízáteresztő üledékekből áll, átlagos vastagsága 10 m. A rétegsor szerkezete igen változatos, általában azonban megállapítható, hogy a szemcsék a fekvőtől felfelé fokozatosan finomodnak. - Л pollenanalízis {virágporvizsgálat) azon alapszik, hogy a virágpor (pellen) rendkívül ellenálló, és megfelelő eljárással a rétegekből kipreparálható. Miután az egyes földtörténeti korokban más és más növénytársulás uralkodott, a pollenanalízissel finomszintezés (mikrosztratigrafia) és íétegazonosítás végezhető. (A mélytengerrel boritol tság koraiból származó rétegsorok természetesen nem vizsgálhatók pollenanalizissel.) Különösen kiemelkedő jelentőségű a pollenanalízis ott, ahol egyéb kövületek hiányában kormeghatározás és rétegazonosítás nem végezhető.